|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.28. 00:43 - |
Hatalmas termet rejt a kopottas faajtó. Ezernyi, sorokba rendezett könyv fekszik itt magányosan, olvasottlanul, s kisérteties csend övezi a dugig rakott polcokat. |
[30-11] [10-1]
-Faith, gyermekem, hát hogy beszélsz?-ráztam meg a mutatóujjamat fenyegetően.-Még a végén el csiribú-csiribázlak, a varázserőmmel. Ha nem korogna úgy a gyomrom, mint egy kitörni készülő vulkán...-majd kinyújtózva, kiléptem a könyvtárból. A francba, beszorult a levegő...Francba? Hogy beszélsz Rein, ilyet nem illik!
Könyvtár->Pinceszint->Étkező |
 [Devi Weis]
- Faith, jó Reeylimes diák nem mond ilyet, hogy rohadt. Mi virágnyelven beszélünk, tehát poshadt. Poshadt kilincset. - azzal követtem a légies, rejtélybolond lányt.
Könyvtár --> Étkező (Pinceszint) |
- Ha már mindenki ennyire kíváncsi, akkor én leszek az első aki végre lenyomja ezt a rohadt kilincset. - rájuk mosolyogtam, ahogy Alextől tanultam.- Jösztök, nem jösztök én megyek.
Könyvtár-> Pinceszínt-> Étkező |
Aisha Snowwerk
-Fai,Fai!Nem is te lennél,hogyha nem estél volna bele abba a rejtélyes pöcegödörbe. Na halljuk,mi volt ott?-szóltam hozzá ellentmondást nem tűrően,de még mindig úgy,hogy elviseljenek.Faith viselkedése napról-napra változik,de pár napja ez a rejtelmes vigyor,meg a pöcegödrös sztori,számomra teljesen félelmetessé teszi.Azért bízom benne hogy el fogja mesélni.Úgy érzem,hogy amihez semmi közöm,arról mindenképpen tudnom kell.
|
[Devi Weis]
- Drága Faith. Te most tényleg az ülepem és a borsóleves közé álltál? Reszkess. - Nos, abban a pillanatban el tudtam képzelni, hogy van olyan idióta mosolyom, mint Alexandernek. Feltűnt, hogy gyanúsan sokszor jut eszembe ez a név. Mert hiányzott a titokzatos D.
Igazából az bosszantott, hogy nyilván tisztában van vele, hogy nekem tudnom kell mindent, de persze túl önérzetes ahhoz, hogy egyszerűen fogja magát és lehadarja. Pedig azzal nyilván megvehetett volna magának. Eladó a lelkem.
Ugyanez igaz Faithre is, aki bizonyára húzza az agyam, cserébe, hogy én is kivételesen szemét vagyok vele. Ami persze jogos, de minden ember önző, én tehát miért ne lennék az? Ekkor esett le, mit mondott Rein.
- Tény, hogy lefagytunk. Jobb szeretnéd, ha inkább szikrázna a levegő? - Ha így van, talán hívjuk le Arthurt is, jelent meg bennem az etikátlan, de tagadhatatlanul frappáns gondolat. Az égnek hála, hogy engem elkerült a szerelem egy idiótába. Bármi más jöhetne, ha lenne, de ez a veszély engem nem fenyeget.
|
Akkor hát- mosolyodtam el ünnepélyesen- Szerintem menjünk. - Rein mellé léptem, mégis Devit bámultam. Szemernyit megsértett a karfás kijelentéssel, de megbékéltem a csipkelődéséivel, és enyhe szemtelenséggel szememben rámeredtem mikor válaszra méltattam - Oh hát persze, ha szívesek lesztek áttolni az ülepeteket az ebédlőbe talán, még meg is eshet. - Vissza löktem kusza tincseimet arcomból és a kilincsre tettem a kezem. Nem indultam, mert nem akartam, hogy újból elveszítsem a társaságomat. Egy igent, egy talánt vártam és a kilincs varázsütésre lenyomódott volna, de féltem megtenni. |
-Az az igazság,-kezdtem bele mondandómba ünnepélyesen-..hogy engem a tanárok nem igazán foglalkoztatnak. Majd órán, nem de? Most viszont nézzük meg a kaját, a hangosan korgó gyomrom kezd eluralkodni a szürkeállományom felett..Nektek nem?-nevettem fel. Igazság szerint jó, hogy a könyvtárhoz értem, hiányzott ez a kis társaság. Ismét felnevettem, és az ajtóhoz sétáltam.-Na, jöttök vagy mi van? Úgy lefagytatok hirtelen! |
[Devi Weis]
- Tudtál azért figyelni tőlünk, Aisha? - kérdeztem, bár nem áltattam magam azzal, hogy bizonyára sikerült neki. Tudtam, hogy mellettünk - tekintve, hogy én folyamatosan hadarok - lehetetlen koncentrálni. Lehet, hogy néha ezért néznek naivnak: úgy kérdezek, mintha reménykednék, holott ennek köze nincs a valósághoz.
- Faith, te meg jössz nekünk egy pöcegödrös sztorival. - figyelmeztettem a légies lányt komolyan. - Egyébként meg nem a tanárokon, hanem a tárgyaikon jár az eszem. Már égek a vágytól, hogy beüljek az előadóba és végre igazán diák legyek a Reeylimben. Ne kóbor lélek. És ne karfa. Gyerünk enni.
Itt nem állhattam meg a cinkos mosolyt. |
aisha snowwerk
 Annyiszor gondolkoztam a Reeylim szavacskán,hogy már nem is láttam értelmét.már nem is próbáltam úgy tenni,mintha olvasnél,leültem egy asztalhoz,és arcom a tenyerembe tettem.Közben gondolkoztam még mellékes dolgokon is pélául hogy hogyan lehet Párduc,a kaméleonom,meg hasonlók.Eszembe jutottak azok a vidám nyári történtek a nővéremmel.Úgy gondolom itt nem fogom sokáig sírás nélkül bírni,mert mindenki a bátyjáról,bácsikájáról,vagy nővérkéjéről beszél,és velük dicsekszik.
-Tényleg nem lenne rossz harapni valamit-válaszoltam Fai kérdésére.-Akkor megnézzük mi a menü?-mondtam,ezt már olyan komolyan,minthogyha mindannyiunk élete egy falat rántottcsirkén múlt volna,vagy egy kanál paradicsomlevesen. |
[Devi Weis]
- Kaja? Te most viccelsz? Jöhet. - és természetesen beugrott az Így neveld a sárkányodat azon jelenete, ahol a sárkányok röptében eszik a halat. Úgy éreztem, nekem egy egész sárkány is befért volna.
- Nem vagy is nem - paraodizáltam Reint az orrom alatt. Azzal elindultam kifelé, és érthetetlen módon most Gru kicsi kindertojás-minionjai jutottak eszembe, ahogy megrohamozzák a fagylaltoskocsit. Komolyan kezdtem azt hinni, hogy nem vagyok komplett. Ez persze felvetette a kérdést, nem-e örökletes betegség ez? Vagy, ami mégrosszabb, ragályos. Elkaphattam Alextől, Faithtől, vagy a két fúrcsaszerzet tanártól az ajtóban. |
-Illuzionista, alakváltó és boszorkány.-nevettem fel, és félretettem a könyvet. A kérdésén elgondolkoztam, és bevágtam a gondolkodó szobor pózját, majd komolyra fordítottam a szót.-Nem, semmit sem tudok még róluk. Vagy is...-morogtam elgondolkozva.-Nem nem tudom.
Inkább nem mondok semmit, az én jó memóriámmal...Vajon a többiek merre járnak? Na sebaj, a lányokkal is meg kell ismerkednem. De én kivel is beszélek?! Ó Rein, fene a memóriádra! Devi...valami Devi. Bár itt lenne a listám a diákokról! Jó hogy a saját nevemet nem felejtettem el...
-Én mennék.-mosolyogtam Faithra, és eszembe jutott, milyen bunkó módon hagytam őt a kapunál... |
Rein! - leeresztettem a könyvet és a jövevényre néztem. Végre valaki, akit úgy ahogy ismerek. Mire észbe kaptam, Devi kifaggatta szerencsétlent. A vörös lányra néztem és flegma választ dobtam felé - Jobb úgy megtapasztalni a titkokat, hogy a kerítésen átmászva egy bűzös bövegödörön keresztül bejutsz a titkos gyűjtemények termébe? Tapasztalatból mondom, hogy nem. - megköszörültem a torkom és hátamat a polcoknak támasztottam - Devan Bones és Ms. Elizabeth King. Arról már halvány lila gőzöm sincs, mit tanítanak.
De ugyan, egy Reeylimbeli E'rithnek első napjain ne a tanárok körül forogjon az esze- mosolyodtam el - Van még pár napunk a tanévnyitóig, nincs kedvetek felfedezni a Reeylimet? Engem speciel érdekelne, mit kapok ma ebédre. - Vállamon hordott tépet roingytáskámba illesztettem a könyvet, és a társaságra néztem. - Na?
|
[Devi Weis]
És itt jön képbe, hogy az én szüleim miért nem tanítottak nekem egy nyomoronc varázsigét sem? Naná, mindenkinek lehet szerencséje. Mindenkinek persze, aki nem én vagyok. Még a születést sem csináltam jól. Na jó, azért Dale nélkül tényleg nem lehetne élni, tekintve, hogy mellette az ember csak feljebbvalónak érezheti magát.
- Akkor tehát e'rith illuzionista, alakváltó és...? - befejezetlenül hagytam a mondatot, hogy a lány egészíthesse ki. Miután a nevek többségének már birtokában voltam, gyanítottam, ő lehet Rein... Rein Bloodvalami vagy... Bradford... nem, az közönséges. Valami igazi varázsló-neve volt. Rein... Blossom, igen. Elégszer elolvastam azt a listát, hogy halványan emlékezzek.
Közben azon kattogott az agyam, hogy mennyire egy pofátlan alak vagyok. Nem hagyom Aishát olvasni, visszaszólogatok Faithnek, és minden átmenet nélkül szépművészeti agyagedény (alias köcsög) módjára viselkedem Reinnel, akit jobbára még nem is ismerek. Ja, és megfenyegettem Arthurt, hogy megölöm. Igen, gyerekek, ilyen egy Reeylim-beli mintadiák.
Ekkor beugrott egy további érdekes történet. Az udvaron két tanárt láttam feszült beszélgetésbe mélyedni. Azok kik vajon?
- Nem tud valaki valamit az idén jött maedronokról? Kettő dekkolt az imént a kőkapunál, kiváncsi lennék, kik azok. - dobtam fel a témát. Fél szemmel persze a jávorszarvas jelentőségét a lengyel mondavilágban -t bújtam. |
-Falan?-nevettem fel keserűen.-Nem dehogy, bár jó lenne. A nagypapám tanította, és elég jó tanárnak bizonyult.-próbáltam a lehető legkevésbé felvágni a tudásommal. Bár...nem hiszem, hogy sikerült. Majd legközelebb. Első ránézésre, vagyis..khmm. Első beszédre a lány kissé nyersnek, és flegmának tűnt, bár én sem vagyok más. Leültem, és fellapoztam a könyvet, amit már jócskán belepett a por, és elmélyülten olvasni kezdtem. Fél óra után rájöttem, hogy az agyam kattog, mint egy ócska falióra, nyikorogva, és lassan, és nem emlékeztem mit is olvastam az elmúlt percekben. Nagyszerű. Kezdődjék tehát a közösítsük ki Reint akció. Gyorsan megráztam a fejemet, mire az ittlévők többsége bolondnak nézett, és igyekeztem koncentrálni az olvasásra. Kevés sikerrel. |
[Devi Weis]
- Üdv. Azt hiszem, meglepetéssel kell szolgálnom személyednek: a könyvek érdekelnek. Másrészt pedigy atyaég, te felsőfokon állsz illúzióból? Ezek szerint legalább falan vagy? - kérdeztem gyanakodva, mert a lány legkevésbé sem tűnt olyannak, aki huzamosabb ideje látogatja a Reeylimet. Mosolygott.
Ő sem volt, csúnya, sőt alkatra nem csodálom, hogy már első nap karfa-szerelem tárgya lett. Miért érzem azt, hogy ez betett a viszonyunknak? Valamiért rossz tulajdonságaim közül mindig kifelejtem, hogy irigy is vagyok. Azt hiszem, fel kellene jegyeznem ezt magamnak a kézfejemre vagy hasonló... És igen, rendszerint a gonosz szarkazmus is kimarad.
- Faith, szerintem pletyka, bár kinézem Severanból, hogy szórakozottságában felhúzta, de nem hiszem, hogy elért volna odáig. Valami hősszerelmes nyilván rálép út közben. A titkok meg jobbak, ha magad tapasztalod meg őket, nem a testvértől kapod előre fűszerezve, mint az instant fokhagymakrémlevest. - azzal levetettem magam egy székre, s lassan, finoman kinyitottam a választott könyvet. Pár éves kiadás, a kiadó rendben van, keménytábla, vastag lapok. A fordítót nem ismertem. Továbbforgattam, belelestem a tartalomba, elégedetten bólintottam, mintha magammal veszekednék, majd hirtelen felnéztem a sötét hajú, illuzionista lányra. - Ugye tényleg nem komoly, hogy falan vagy? |
E'rithek priccse -> Könyvtár
Beléptem a könyvtárba, és az orromat megcsapta az összetéveszthetetlen dohos könyvek illata. Valójában csak egy könyv miatt jöttem, de megláttam a lányokat, és széles vigyorra húztam a számat. Tehát itt vannak. Elgondolkodtam, hogy milyen könyv is kéne nekem, végül az illúzió mellett döntöttem, és hosszas keresés-kutatás után találtam egy szimpatikus könyvet Illúzió Felsőfokon címmel. Nem valami izgalmas, de tanulni muszáj. Aztán beugrott valami. Alakváltás, állatok! Az ujjaimat végigfuttattam a könyvek gerincén, és mindegyikbe belekukkantottam. Végül az imént keresett vaskos kötetre is rábukkantam, majd energikusan és gyorsan megfordultam.
-Szerbusztok lányok, mi járatban erre?-hm, buta kérdés, mi másért vannak itt ha nem könyvért? Na nem baj, szerencsétlenül el is nevettem magamat, majd a kezemben tartott könyvekre bámultam, és letettem őket. Jó ,,kis" olvasmány lesz.. |
Mosolyogva meredtem Devire:
-Én úgy hallottam az az egér beszaladt a lánymosdóba. - viszontoztam a felsőbbséges vigyort - Nem lettem volna a visitó lányok között. - Oh, eszembe se volt hagyni, hogy Devi vigye el a dicsőséget. - Én valami egészen másról beszélek, olyanról, amit csak az tudhat, akinek a nővére közel 10 éve itt él.
Óvakodjaktok, a Reeylim több titkot rejteget mint hinnétek. És ezeket nem írják le a könyvek. - kiléptem közülük és levettem egy könyvet a polcról, szórkaozottan végiglapoztam. Aztán vissza tettem. A kvöetkező könyvnek végig simitottam gerincét és bele szagoltam a lapokba. Elolvastam a hímzett címet. A kötet Alaktalan alakváltók címet kapta. Épp megfelelt, habár a szórakozott cím kissé eltaszított tőle.
|
[Devi Weis]
- Határozottan igazad van, Faith. Nem szól a könyv arról például, hogy Hugh de Severan tanár úr egyszer előhúzott a mellényzsebéből egy felhúzható egeret, vagy hogy Mr Archer képes az ember háta mögé lopózni észrevétlenül. Vagy hogy itt olyan veszélyek fenyegetik az embert, mint Ms White és a komolyzene, illetve nem figyelmeztet arról, hogy soha, se soha ne fogadj el teát Ms Mariage-től. Ilyet csak bennfentes testvértől hallhat az ember. - fennsőbbségesen vigyorogtam, mintha csak azt jelentettem volna be, hogy a bátyám a német-római császár. - Aisha, ha végeztél, vissza se hozd a könyvet, hanem passzold át nekem, oké?
Közben rnéztem a kötetre és elszorult a szívem. Ez is ritkán esett meg velem, de beléptem azon a rozoga ajtón a könyvtárba, és teljesen szentimentális lettem. A koszos, rongyos könyv, a cím hiányzó betűivel, szakadt borításával teljesen letaglózott. Hogy lehet így bánni egy írással? Ennél talán csak az rázott meg jobban, amikor a Szilmarilokat láttam, teljesen leszakadt gerinccel. Tudom, hogy ez bizarr, Dale nem is egyszer hülyézett le miatta. Máskor azt mondják, érzéketlen vagyok - ami igaz -, ilyenkor meg azt, hogy túlreagálom. Ez még jobb, mint a Reeylim titkai-féle ellentmondás...
- Be kellene köttetnem. - sóhajtottam együttérzéssel. A könyv iránt persze, nem a két lány a szóban forgó. Faith már akkor elnyerte nemtetszésem, amikor leesett, hogy szép. Mellettem már csak ilyen élni. |
Aisha snowwerk
Végre olvastam 2 oldalt egyszerre.Rekord!Nagyon sajnálom,hogy Azura nem jött el,meg fogja bánni.Azért majd megpróbálom nem kiközösíteni,mert hirtelen mindenki az én társaságomra vágyik,beleértve Fait és Devit is.Hirtelen eszembe ötlött,hogy már rég keresek egy könyvet a Reeylim kastélyának rejtéjeiről.Gyorsan-némi zajt csapva- letettem az asztalra a könyvet,mely kinyitódott a 98. oldalon,majd a lágy szellő átlapozta az 65. oldalra.De én nem törődtem most semmivel,csak kerestem a könyvet,amit maga Ms.Withe írt.
-A..a..a..a.a...ALKÍMIA!Megvan!-mondtam félhangosan,de utána rájöttem hogy nem volna szabad idétlenül ordibálni.Kihúztam a polcról,a sok könyv közül Ms.White,Alkímia a Reeylimben című könyvkötetét,melynek borítása vászon,és olyan piszkos,mintha a könyvtáros,egyenesen a kukából hozta volna.Valószínűleg már mindenhol volt az a könyv,mert hátoldalán le volt szakadva a borítás,és csak ez látszott a betűkből: "Al''mia a 'eeyl'mben. |
- Könyvtolvaj? - hihetlenkedtem nevetve. - Nem, tényleg nincs semmi, bevallom, inkább minden.
Olyan sejtelmesen mosolyogtam, ha nem két mágus társaságában lettem volna, talán őrültnek néznek. Reméltem, hogy a közelemben tevékenykedők nem tekintenek annak, és továbbra is folytattam a mosolygást. Nem akartam folytatni a színészkedést. Aisha felé fordultam és mintegy felháborodottan válaszoltam a máodik kérdésére.
- Nem szükséges ajánlani, mindet olvastam. - hogy kissé elfedjem egoista hajlamaimat, rá mosolyogtam. És a szemeim csillogtak, már már gyermeki lelkesedéssel. - De a könyv nem mond el mindent - felugrottam abban a reményben hogy társaim elég érdeklődőek lesznek. |
[30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
