Név: Celearh [ejtsd: Szelear] Moth

Becenév: Akarata ellenére sokan szimplán Lepkének hívják. Gúnynév.

Kor: 17 év (diák)

Születési dátuma: 1997 november 13.

Választott mágiaág: ( E'rithként 3, Maredronként max 3) gyógyító, nekromanta, sámáni mágia

Belső tulajdonságai: felsorolászerűen!

Negatív: ítélkező, időnként megfontolatlan, mazochista, magányos, befelé forduló, sértődékeny, engesztelhetetlen, saját elmondása szerint álszerény és túlzottan érzékeny, kegyetlen

Pozitív: csendes, aki közel kerül hozzá (ez meglehetősen ritkán esik meg), azt bármi áron oltalmazza, "Értem én a viccet, csak általában nem szeretem", "Nagyon tudnék szeretni, ha lenne kit."

Külső tulajdonságai: felsorolásszerűen

Sötét, hullámos haj; kifejező, élénk színű szemek; általában jelképes festék körülöttük; sötét, rendszerint magas nyakú ruhák, általában bőr ("Nem, nem hegyes a fülem. Képhiba, ne kérdezd.")

Élettöréneted: ( minimum 10 összefüggő mondat)

Elsőként leszögezném, hogy ez teljesen felesleges. Unalmas, sírós sztori, amivel igyekszünk megmagyarázni, hogy miért gonosz például Voldemort. Mert csak. Vagy minden árva gyerek mészárolni szokott? Én mindenesetre meglehetősen ritkán.

Kezdjük az elején, hogy mindenki előre láthassa a végét, és törölgethesse a szemét. Családom évszázadok óta feketemágus. Amikor mutogatni kezdték a mágiahasználókat, igyekeztek nem cirkuszi majmok lenni, és elkezdtek valami olyat űzni, amit az uruk inkább takargatott, mint dicsekedett vele, Elűzött minket a Reeylimtől. Szabadok voltunk... voltak. Én még nem éltem, nyilván.

A szüleim szintén ezt űzték, de egy csapat szektás őrült, akik a fejükbe vették, hogy a feketemágia veszélyes és tűrhetetlen, és ki kell irtani a világról. Sablonos eszme, mégis ezrek bevették, ezrek, akik kiirtották a családom. Szomorú, gyűlölöm, sírtam, persze, de most már ez van. Ugyanúgy felnőttem árvaházban, mint otthon tettem volna. (Némileg ez több már, mint tíz mondat, nemde?)

Az irónia az, hogy most visszatértem ide, a Reeylimbe, ahonnan annak idején kiűztek minket, mert nem voltunk tébolyultak. Most tehát itt vagyok, ismét dédelgetve a feketemágiát, az örökségemet, és vágyok rá, hogy folytassam. Felmerül a kérdés, nem-e arra használnám az erőm, hogy bosszút álljak. Nem. Sosem tudhatom, a többezres tömegből, ki gyilkolt, ki buzdított, ki szemlélt.

Kiskoromban dúvad voltam - ez még most is jellemző, habár egyhült -, ha feldühítettek, nem lehetett bírni a mágiámmal. Tudom én a nevelők korábban is elpasszoltak volna, ha nem lenne korhatár a Reeylimben. Még nem öltem, de okoztam komoly sebet, az az ember három hétig kómában feküdt. Azt hiszem, ezzel sikerült rábeszélnem, hogy tegyen le az emberkereskedelemről. Hogy miért mondom el, amikor rossz fényt vet rám? Mert őszinte akarok lenni. nincs szándékomba bárkit is megtéveszteni.