|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.10. 23:12 - |
A sötét folyosóra kicsiny ablakokból szűrődik a fény, a dohos szag elengedhetetle kelléke a kastély átjárójának.
 |
[22-3] [2-1]
 A tanárúr segítsége után már jobban lettem. Nem égtem belülről mint eddig. A múlt felkavart és előhozta apám emlékeit. Anyám borzalmait, amit velem művelt. Jobb is, hogy apámmal élek.
A fejem még mindig lüktetett. A bőröm már nem volt forró a sárkánytűztől mely belülről égetett.
Megnyugodtam. A szívem is lasabban vert.
- Oké. Nincs semmi baj!-suttogtam és felálltam maj elindultam az étkező felé.
Folyosó->Étkező* |
 - Rendben. akkor kövess.-mondtam Arthurnak és elindultam.
Folyósó-->Orvosi szoba |
Kezetráztam Albondiel tanárÚR-ral, és kis töprengés után, feleltem neki:
- Az orvosi szobát, ha lehetne.. - közöltem vele - És lehetőleg orvos is legyen benne. - fűztem hozzá mosolyogva. Ekkor megint szúrást éreztem a fejemet. Az istenit, mi a fene bajom van?! |
Arthur megkérdezte van-e orvosi szoba, vagy osvos.
- Örülök, hogy ezúttal nemm tanárnőnek szólítottál.-mosolyogtam rá.- Persze van orvso is, szoba is és gyógyító szakos tanár is. Melyiket mutassam meg?
Elnézve Aliciát már megnyugodott, így felálltam. Kezetnyújtottam Arthur felé. |
 ÉTKEZŐ --> FOLYOSÓ
Több órányi alvás után, lassan felnyitottam a szememet. Pislogtam párat, megforgattam a fejem, kinyújtóztattam a karom, meg ilyesmik. Ezek kellenek a reggeli ébredéshez, különben még visszaaludnék. Elfelejtkezve minden bajomról, ami tegnap gyötört, hirtelen felálltam. Na, azt nem kellett volna. Megint ugyanaz az erős szúrás irányult a fejembe, azthittem ott halok meg, annyira fájt. A fejemet fogva, és a falnak támaszkodva haladtam csigalassúsággal a folyosón. Megláttam Aliciát és egy feltehetőleg tanár u.. Ohó! Tudom ez ki! Erre hittem azt, hogy nő. Vagyis, nem csak én, hanem, kb. mindenki. Pedig, ahogy most megnéztem, egyáltalán nem volt nőies. Épp Aliciát ölelgette nagy megértéssel, a kedves tanárÚR-unk, mikor, még mindig a falnak támaszkodva, hozzájuk szóltam:
- Khmm, bocsánat, tanárÚR, de meg kell szakítom Alicia ölelgetésében, de lenne egy kérdésem.. - kezdtem - Van ebben a kastélyban valahol egy orvosi szoba? Vagy egyáltalán egy orvos? Vagy mittudomén, egy Gyógyító szakos tanár is megteszi, nekem nyolc.. - abból az egy kérdésből valahogy kettő lett - Jah, és szia Alicia. - fordultam a lány felé. |
Na, gratulálok Albondiel! Miért kell mindenbe beleütnöd az orrod, heh? Ezek utn már tuti, hogy ma nem eszel. Néztem Aliciát ahogy sír és nem tudtam mit mondani. Legalábbis a szookásos sablonszövegen kívül. Ne, sírj biztos nem te voltál a hibás. És a többi, és a többi. Arra meg, hogy mivel érdemelte ki. Na, erre aztán végképp nem tudtam mit mondani. Végül megöleltem és próóbáltam megnyugtatni. |
- Ebben igazad van!-mondtam és elsírtam magam. - De én ezzel mit érdemeltem ki?- mondtam és könnyeztem a múlt mindig felkavar. Felnéztem rá. Életemben nem sírtam csak most. Talán megpuhultam. Nem tudom. De most tűz helyett könnyek törtek elő belőlem. |
Azt hiszem teljesen összezavarodtam. Egy anyának nem az a dolga, hogy megvédje a gyerekét? Vagy mostmár olyan absztrakt világban élünk, ahol meg ölhetjük a saját gyerekünket? Egyébként megha nem akart sárkány gyereket, akkor minek jött össze egy sárkánnyal? Ez...ez felháborító.
- Nem hiszem, hogy hibáztál volna, csak megbíztál az anyukádban ennyi az egész.-mondtam nyugodt hangot erőltetve magamra. |
Rálérdezett életem legnagyobb hibájára. valyon elmindjam vagy ne?
- Régen amikor még a családomban nem voltak összetűzések apám mindig is azt akarta, hogy jó sárkány legyek. De én mindig anyámra halgattam és anyám egy olyan varázsigével támadott rám ami ártott a sárkány felemnek. Azért füstölök néha olyan kormos feketét. Apám mindig is azt mondta, hogy anyámra ne halgassak. Anyám célja az volt, hogy megfosszon a sárkányfelemtől. -mondtam és egy kicsit elkönnyeztem. - Ez életem legnagyobb hibája!- mondtam és belenéztem a szemébe. |
Nem hallgatott apjára? Vajon miért nem? Tudom ebben a korban én se hallgattam a szüleimre. Sőt minden olyat meg is tettem, amire azt mondták, hogy nem. De Azura mellett még én is eltörpültem.
- Mégis miről beszélsz?- tudakoltam Aliciától.
|
Köhögtem és köhögtem. Albondiel ott gugolt mellettem fájdalmaim voltak.
- Ez......gyakr..an előfordul.-nyökögtem, de nagyon nehéz volt tisztán beszélni. A tűz melege és a forróság átjárta a testemet. A füst eloszlott egy időután, de a fájdalom nem.
- Ez gyakran előfordul mióta nem halgattam apámra.- mondtam és ránéztem.
|
Alicia felkiáltott, majd összeesett. Na most mit csináljak? Odamentem hozzá.
- Minden rendben?- tettem fel a világ leghülyébb kérdését.- Mi történt?
Felültettem és kérdőn bámultam. Tényleg nem volt ötletem mit csináljak, mellesleg ez a füst is gátolt a gondolkodásban. Szóval ott gugoltam mellete és vártam, hogy feleljen. |
A férfi elindult az étkező felé, maj visszatekintett rám. Furcsáltam.
- Valami gond van?-kérdeztem, majd hirtelen egy kevéske tűz futott elő belőlem.
- Au!!- köhögtem és a földrezuhantam. A füst csak úgy gomolygott felettem. Nagyon melegem volt. |
-Igen valami olyasmi.- mondtam.- Miért?
Nem tudom ez honnan jött, de kiváncsi voltam, miért néz tanárnak. Aztán eljutott az agyam felfogó képességéig, amit előtte mondott. Azura az ebédlőben van? Hát akkor nem kell messzire mennem. Ezen fellelkesülve majdnem elindultam az étkező ajtaja felé. Végül mégis észbe kaptam és Aliciára néztem. |
- Utoljára az étkezőben láttam, de nem biztos, hogy ott van.- mondtam.
- Ha szabad kérdeznem, ön tanár?- kérdeztem kiváncsian és a számban világított a bennem rejlő tűz. Megint koromfekete füst szálott ki az orromból. Elfordultam és kieresztettem.
|
- Igen a húgom.- Ezekszerint már találkozott vele. Vgay mégse?- Tudod hol van?- faggattam tovább szegény lányt. Észre vettem valamit a szemében, de nem tudtam azonosítai. alán a sárkány részével van valami. Megigazítottam köpenyem és Aliciára meredtem. |
- Igen, sárkány vagyok.- válaszoltam, majd ránéztem. Szememben megcsillant a sárkányfelem ahogy tüzetokád és repül. Ez gyakran megesik ha valakinek belenézek a szemébe.
- Azurát? Talán a testvéred?-mondtam és felálltam. |
- Semmi gond. Bocsáss meg, de milyen lény vagy sárkány?- kérdeztem. Igen, biztosan sárkány, mert füstöt ereget az orrából. Kezdett egyre több füst ömleni a tüdőmbe így én is köhögtem.- Nem láttad Azurát? |
Ahogy ültem ott a földön egy 25 év körüli férfi jött oda hozzám.
- Üdv. Én Alicia Golden vagyok!- mondtam egy kicsit megszeppenve és nyújtottam a kezem. Kezemen a bőr egyre forróbb lett az izgalom miatt az orromból is egyre inkább fekete füst ömlött. Elfordultam.
-Bocsánat.- mondtam és köhögtem. |
[Albondiel Moonrider]
Beértem a folyósóra. Az egészet füst lepte el. Mi a szar? Valaki felgyújtotta a növényeket? Megláttam egy lányt a fal mellet ülve. Az ő orrából szállt a füst. Vajon milyen lénylehet?
- Üdv. Albondiel Moonrider.- mutatkoztam eb és kezemet nyújtottam felé. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
