|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.10. 23:08 - |
 |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| [Azura Moonrider]
Láttam a lány zöld pikkelyes bőrét. Vajon sárkány génjei vannak?-tünődtem.
-Azura Moonrider, de ha gondolod hívj Moo-nak. - Miért mondtam meg neki a becenevem?- Amúgy valamilyen sárkány vagy?- tettem fel a kérdést. |
Egy lányt jött oda hozzám. Köszönt. Eleinte meg sem nyikkantam, de elővettem a bátorságot és
én is köszöntöttem.
- Szia!- motyogtam. - Te ki vagy ha szabad kérdezmen?
Kirázott a hideg. Látom valakinek volt bátorsága szóbaálni velem. Újnak lenni nem könnyű!
A nap rásütött zöld sárkánybőrömre, egyre forróbb lett. Attól félek ha valaki hozzámér még megég.
( Alicia Golden ) |
[Azura Moonrider]
Gondolataimból Alicia zökkentett ki méghozzá azzal, hogy leült a fa alá. Nem vett észre. Gondolom azért, mert a kő tetején kuporogtam. Táskámat magam mellett hagyva, halkan lemásztam és megpillantottam a lányt. A karját hejenként pikkelyek fedték. Csodálatos volt. Miközben ezen elmélkedtem mögé értem.
- Szia Alicia!- köszöntem rá. |
Megérkeztem. Ez lenne a Reeylim. Körbenéztem és diákokat láttam. Valahol beszélgetés zajlott, valahol más dolog. Kiváncsi vagyok ha megtudják, hogy sárkány vagyok mit szólnak hozzá? Bár sok helyen nem szerettek ez miatt. Ránéztem pikellyfedte karomra, csak úgy fénylett a napon. kicsit fáztam de ez nem zavart. Láttam egy fát alatta nem volt senki, tehát odamentem és leültem alá. Itt jó lesz.- suttogtam és lehuppantam a fa alá.
( Alicia Golden)
|
[Azura Moonrider]
A lányok elmentek a könyvtárba. Milyen jó ötlet! Ha kiolvastam azt a három könyvet, amit magammal hoztam akkor oda is benézek.
Úgy döntöttem nem követem őket, mert éppen semi kedvem nem volt olvasni. Így fogtam magam és leültem a padra , amin az előbb Aisha ült. Az előttem elterülő területet fürkésztem, hátha meglátok valaki ismerőst. Ültem és néztem, aztán mikor meguntam nagy sóhajtás közepette felálltam. Megpillanottam egy hatalmas, lapos követ az egyik fa alatt. Odasétáltam. Körben kémleltem. Eléggé eldugott helynek nézett ki, amit csak kevesen láthatnak, de ahonna sokmindent láthatnak. Leültem a kőre és figyeltem tovább, miközben egyre mélyebre kerültem gondolataim között. |
 Devi és Aisha eltűnt én pedig csak most eszméltem rá, hogy lekésem a talákozót. Megráztam a fejem, hogy kijózantsam magam majd a kapu felé rohantam, remélve, hogy nem utálnak ki a figyelmetlenségemért.
Kőkapu --> Könyvtár |
Aisha Snowwerk
kőkapu->könyvtár
|
 [Devi Weis]
A kőkapu közlében --> Könyvtár |
 Fai,Devi,Azura.A három lány,egyszerre nézett rám.Szerintem nem volt hiba meghívni őket,különben is,a könyvtárba menni mindenkivel jó.Ha nem akarom nem is hallom a hangjukat,annyira belemélyülök az éppen olvasott könyvbe.Remélem ők sem gondolnak rosszabbakat rólam,mint én róluk.De felötlöttek bennem azok a problémák,hogy mi van ha senkinek nem lesz kedve velem könyvtárba jönni ezután?!Mi van ha Devi vagy Faith éppen nem jött iskolába?!Nincs rá sok esély de minden megtörténhet.Ezek a gondolatok villámgyorsan átfutottak az agyamon,épp mint a cikázó fény egy pocsolyán.
-Akkor 2 jó lesz nektek?-tettem fel a felesleges kérdést,mostmár úgy,hogy Azurára néztem,hogy tudja,Ő is meg van hívva. |
Meglepetten fordultam a lány felé. Olyan közvetlen volt, jó szándékú. Habár tétovázott a meghívással, kifejezetten jól esett tudni, hoyg engem is várnak még valahol. Miként nem akartam az egész napot egyedül tölteni, és rengeteg ki nem használt időm akadt, kész voltam csatakozi hozzájuk. Szóra nyitottam a számat amikor megláttam kezében a Reeylim titkai című könyvet. Haboztam. Annyiszor láttam már azt a köynvet, annyiszor gyűrtem a a lapok széleit gyermekként. Anyiszor láttam a nővérem kezében és annyiszor gondolkoztam el a benne rejlő titkokon.Mégis volt valami, amita könyv nem tudott csakis én...
Zavartan löktem el magamtól a gondolatokat és vissza néztem a lányra.
- Öhm.. köszönöm, nagyon szívesen - erőtlenül elmosolyodtam. |
Lassan az egész iskola idejön,ilyen népszerű lennék?A könyvemet a táskámba süllyesztettem,úgyis már csak 30 oldal kell.Feltűnően lassan pislogtam egyet,és ránéztem az újabb érdeklődőre.Fai Blake? Ismerős,de még sosem beszélgettem vele.Talán itt lenne az idő megismerkedni az osztálytársaimmal,de meghívjam őt is és Azurát?Nem néznek olyan undoknak.Éss...szerintem nem tartóznak annyira a könyvektől.Egy próbát megér:
-Szia!Neked is lenne kedved 2-kor eljönni a könyvtárba?-kérdeztem tőle és nagyra nyitottam a szemem.Mindig ezt csinálom ha izgulok. |
Idegességemben ornyergemet nyúztam és újfent a kaput bámultam. Szép volt, erős, mozdíthatatlan, de több órányi nézelődést azért ő sem érdemelhetett meg.
Szememet levakartam a kapuról és végig futtatam, keresve egy esetleges társaságot magamnak. Először két tanáron akadt meg a szemem, a Reint elgázolón és egy ismeretlen fazonon. Ha tippelnem kéne épp feletébb érdekfeszítő eszmecseréjük közepén tartottak. Bármennyire is hajtott a vágy lemondtam az ötletről, hogy első napomon két tanár beszélgetését hallgatom majd ki. Így tovább fürkésztem a teret. Szemem megakadt lehetséges áldozataimon. Devi, egy ismerős lány, meg Azura. Érdemesnek találtam kegyetlenül közbe vágni a beszélgetésbe és megzavarnui őket, így oda sétálltam melléjük lassan, kopott csízmámat fürkészve és épp a szövet furcsa állagán gondolkoztam amikor észbe kaptam. Kishíján belerohantam Devibe.
- Uhm.. Sziasztok- Krákogtam. |
Devi hozzáállása igencsak meglepett.nem ilyennek gondoltam őt amilyen,nem mintha baj lenne vele,de komolynak,megfontoltnak gondoltam,de úgy tűnik ebben is hasonlítunk.De hát a könyvtárazást nem hagytam volna ki soha,főleg hogy velem másfél óra lesz összesen.
-Jó ,akkor kettőkor a könyvtár előtt,de számíts rá hogy velem minimum egy óra!-mondtam és a reeylimben először,mosolyogtam egyet.Hát Devi nagyon szerencsés ebből a szempontból,elmegyek vele a könyvtárba,és még rá is mosolygok,na ezt a napot nem felejtem el.
|
[Devi Weis]
Hmm. Én vagyok Devi. Rábólintsak? Végül is, Alex már biztosan kiguglizta. A meghívás érdekes volt, ráadásul az első, amit az utóbbi másfél évben kaptam, úgyhogy otromba lett volna visszautasítani. Ráadásul inkább ez, mint kerülgetni a többi diákot.
- Igen, Devi Weis. Te pedig Aisha? Kizárásos alapon. - Persze, ott lebegett még gazdátlanul Rein neve is, de rá inkább ez illett. - A Reeylim? - Lestem ki a bortót. - Akkor te inkább töris vagy? Gyógyítás vagy alakváltás? Mármint, amit tanulsz... Egyébként persze, benne vagyok.
Ezek szerint csak olvasni fogok ma, méghozzá igen feltüzelő könyvet. Hacsak...
- Bár lenne egy feltételem. - Öntudatlanul csípőre tettem a kezemet. - Fel kellene jönni velem a könyvtárba, ajánlani valamit. Persze erre legalább fél órát kell számolnod, ha velelm vagy. - Vigyorogtam. Nem zárkóztam el az emberek elől, de nem is változtam volna meg a kedvükért. Ha én ilyen vagyok, akkor lehet utálni, meg lehet kerülni, de inkább az, minthogy merő értelmetlenségből jópofizzunk. És Aisha olyasfélének tűnt, aki nem kap idegrohamot a könyvtár neve hallatán, és nem kerülte el a műveltség sem. |
 [Devan Bones]
A nő szembefordult velem, s kinyújtotta felém a kezét. Ekkor vált teljessé a zavarom, mert szigorú arckifejezése ellenére feltűnően csinos volt, ráadásul elegánsabb, mint azok a feltűnési viszketegséggel küzdő nők, akiket általában lát az ember. Semmi rémesen kivágott felsőrész, semmi agyonsminkelt szemek, semmi bántóan vörös rúzs vagy hivalkodó körömlakk, semmi közönségesség.
Lehajtottam a fejem, hátha a hajam kegyes lesz és eltakarja az arcom. Közben elfogadtam a felém kinyújtott, hosszú ujjakat - melyeken (halvány, el nem ismert örömömre) nem viselt gyűrűt -, s melegen megszorítottam a kezét. Szándékomban állt bemutatkozni, de ez csak többé- kevésbé sikerült.
- Dev... Hoppá! - leszegett fejemről leszédült a kalap, mire én utánahajoltam, felkaptam, s csálén a fejem búbjra illesztettem. - Akarom mondani... izé. Ööö... Devan Bones. Szolgálatára.
Ilyenkor ötlött eszembe, hogy vajon tényleg nem lehet a puszta szégyentől lángra kapni? Mert legfeljebb egy tükörnek hittem volna el, hogy nem gyulladtam meg valójában.
- Ne vegye tolakodásnak, de első évem a Reeylimben és nagyon nehezen igazodok el. Esetleg el tudna... - Hülye vagy, Devan, menthetetlenül hülye. - kísérni engem a tanári szobáig? Ha nem alkalmas, akkor természetesen... - Kellett ebbe belekeveredni! - Hugh de Severan... izé... bizonyára... itt lesz valahol.
Már komolyan émelyegtem. Nagyon reméltem, hogy nem leszek rosszabbul, ahogy azt is, hogy inkább vörös a fejem, mint zöld. Igen rosszul vette volna ki magát. |
Egy újabb hang,mely belegázol a fantázia birodalmába,de nem akadtam ki,hiszen már megtették egyszer,s azóta körülbelül másfél mondatot tudtam olvasni.Úgylátom ez a hely nem lesz alkalmas a nyugodt olvasódélutánokra,kivéve ha őket is meghívom,ami nem valószínű,de azért megpróbálhatom.ameddig ezt elgondoltam,úgy tettem mintha olvastam volna,de most leemeltem az arcom elől a könyvet,és ránéztem a vörös hajú lány bőröndjére,ami rettentő idegesítő hangot adott ki ;majd rá.Ő lehet Devi?Talán..
-Szia! Te vagy Devi ugye?Lenne kedved 2 órakor ugyanitt találkozni?Ovashatnánk-mondtam és végigfutott rajtam a hideg,mert azurát nem hívtam meg. |
[Devi Weis]
Kicsit kiveszett már belőlem minden aznapra. Mintha mindenkinek nyomott, jellegtelen hangulata lett volna, mintha senki nem érezné azt a fennkölt örömöt, amelyet én, mikor beléptem ide. Mindenki csak lézengett, kivéve persze Arthurt, akit úgy kellett lehámozni Faithről, meg a sárkánylányt, aki meglehetősen harcias magatartást tanusított. Utáltam, hogy habár nem mutatom őket, tulajdonképpen vannak érzéseim. Ahogy azt sem volt könnyű lenyelni, hogy egyszerűen átnéznek rajtam. Ilyenkor fogott el az az összetéveszthetetlen érzés, hogy ha nem olvasok valamit azonnal, beleőrülök az egyedüllétbe. Természetesen a válltáskámban volt könyv. De nem ide való, túlzottan felzaklatna, túl közel áll hozzám. És tessék, megint szentimentális vagyok. Gratulálok, Devi, olyan vagy, mint egy ponyvaregény legsablonosabb szereplője!
Egy padon ülve megpillantottam egy sötét hajú lányt, könyvvel a kezében. Ennél csak akkor dobbant volna nagyobbat a szívem, ha az illető fiú. Mivelhogy ez még ritkább jelenség. Odasétltam hozzá, magam után húzva a bőröndöt, hátha kikecmereghetek ezzel az unalom bugyraiból. Sosem vitt volna rá a lélek, hogy megzavarjak egy olvasó embert, de ez már megtörtént Azura által, tehát szabad volt az út.
- Sziasztok. - köszöntem rájuk, és parkoltam a bőröndömmel. Nincs még egy olyan utálatos hang, mint a kicsi kerekek zörgése a durva kövön, hogy az ember teljes karja beleremeg. Bár a táblán végighúzott köröm erőst vetekedik vele, egyetemben a fürdőszobában éneklő húgommal. |
Aisha Snowwerk
A finoman csengő hang váratlanul ért.Vidámságot sugallt,és már akkor rájöttem,hogy nem más az,mint Azura Moonrider. Szeretem a meglepetéseket de az ilyesfajtákat nem nagyon,mikor olvasás közben félbeszakítanak,de nem akartam bunkó lenni.Ha meg igen,akkor konkrétan meg mondtam volna a magamét,attňl függetlenül hogy Azurát tarom a legalkalmasabbmak egy barátnak.De mivel nem akartam bunkó lenni így válaszoltam:
-Szia Azura!-mondtam,s kinyitottam a könyvet,maid megmutattam borítóját,melyen nagy betűkkel ez állt:A REEYLIM TITKAI. |
[Azura Moonrider]
Újra itt, a kőkapu előtt. Megint a hatalmas boltozatot bámulom. Arrébb megpillantottam két tanárszerű képződményt. Átfutott az agyamon, hogy odamegyek és megszólítom őket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem állhatok eléjük egy "Jó napot kívánok"-kal. Aztán megláttam Aishat, könyvet olvasott. Be kell valljam a sálja nagyon tetszett. Közelebb sétáltam:
- Szia Aisha. Milyen könyvet olvasol?- mosolyogtam rá. |
Aisha Snowwerk
A csodálkozó képességeim tegnap óta nem enyhültek,mert még mindig ugyanúgy,tátott szájjal bámultam a kőkaput.Már csak a "Hű mekkora kapu" hiányzott a sorból,hogy teljesen úgy érezzem: Ma van az első nap.Természetesen megvolt a tökéletes háttérzaj is,mely ezesetben nem más,mint a diákzsibongás.S ahogy nézem a sereget,akarva-akaratlanul észreveszek egy kiemelkedő alakot,akin nem lehet nem észrevenni ,hogy nem nagyon örül,hogy a gyerekek hangoskodnak.Egy tanár lehetett,ezért nem volt se kedvem,se bátorságom megszólítani,egyébként is mit mondtam volna?Üdvözlöm tanárnő,vagy mi?Ezért inkább hagytam a társalgós-,barátkozós énemet ,és elővettem az "úgysemszólalokmeg"-eset.Mivel láttam,hogy mindenki valakivel külön beszélget,különvonultam egy kicsit,egy fa alá könyvet olvasni,hisz hiába is próbálkoztam volna,úgyis mindenki azt gondol rólam amit akar. |
[103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
