|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.16. 22:21 - |
6-8, 10-12 és 16-18 órákban az ebédlő zsong a diákok hangjától. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Alex megkérdezte mi folyik itt. Nem tudtam hogy elmondhatom-e így segélykérőn a többiekre néztem. Nem látszott semmi az arcukon így válasoltam:
- Hát a "gólyatábor".- mondtam és mosolyogtam. Már megint mosolyogtam. Szörnyű vagyok.
Ekkor azonban kinyílt a hátam mögött az ajtó. Hátra fordultam, megnézni ki az és a bátyámat pillantottam meg. Azonnyomban felpattantam és rohanni kezdtem felé. A nyakába ugrottam és szorosan öleltem.
- Na végre ide találtál.- mondtam neki. Így jobb, mert nem nekem kellett a suliban kutatnom utánna.
- Be kell valljam jól elbújtál.- mosolygott rám.
- Bújt a halál!- kiabáltam és kibontakoztam az ölelésből. A többiekhez fodultam.- Gyerekek ő itt a bátyám Albondiel tanárnő. |
 - Rendben. Majd érdeklődöm - mondtam, bár a meghalósdit nem gondoltam egészen komolyan. De ha már Faith ennyi mindent tud, taln van némi fogalma a föld alatt megbúvó titkos átjárókról, amik minimum az iskolán kívülre vezetnek.
Őszintén szólva nem nagyon érdekelt, hogy tilos a kimenetel. Egy tíz méter magas várfal sem fog elválasztani a kinti világtól, annyi szent. ~ Különben is, ez egy iskola, nem egy börtön. Nem vagyunk közveszélyesek. Én egalábbis csak bizonyos esetekben ~ rendeztem le magamban.
- Hát... ebben az esetben lenne egy olyan kérdésem, hogy mi tartott idelent ennyi embert, kajaidőszakon kívül? Mert amennyire meg tudom ítélni, nem az étel volt az - mutattam néhny érintetlenül hagyott tányérra az asztal tetején. Ahhoz nem kellet Sherlock Holmesnak lenni, hogy az ember - vagy esetemben a feketemágus - észrevegyem, hogy itt valami más is történt.
Valahogyan már kezdtem kételkedni abban is, hogy egy csajos veszekedésről - esetlegesen lánybunyoról volt szó - mert ha az ennyi embert idecsődített volna, legalább egy tanárnak is gazdagítania kellett volna köreinket. Én pedig egyetlen egyet sem láttam. Szóval feltételeznem kellett, hogy ezek valamire készülnek. Valami olyanra, amiről én nem tudok...
Ez természetesen nem villanyozott fel.
Azura nem mondott semmit az útvesztőról, vagy alagútrendszerről, így arra a következtetésre jutottam, hogy nincsen tudomása ilyesmiről. ~ Kár ~ jegyeztem meg gondolatban. ~ Talán majd megérdeklődöm a többiektől. Bár eddig nem sok jelét mutatták annak, hogy figyelnének rám... ~ |
- Nem halt meg senki.-mondtam Alexandernek.- Én nem tudok ilyenről, de kérdezd inkább Faithet ő sok mindent tud.- sandítottam a lány felé.
Azt hiszem elfelejtette a kis megszólalásomat, amin egy kicsit összevesztünk. Már megint ott volt az arcán az az idegesítő vigyora. Pfujj, de gyűlölöm.Hát ezt még meg kell szoknom. Szokja a halál! Komolyan feltudnám érte pofozni. De most hogy mondja a föld alatti útvesztő kezdett érdekelni, hát ha eltéved benne. |
~Alexander. Minimum egy egyén helyesen ejti a nevemet. Mostmár csak nekem kéne felidézni az övét... ~
- Szia, Azura - mondtam, remélve, hogy senkivel nem kevertem össze a teremből. Az kínos helyzet lett volna. Én pedig csak egy féle kínos helyzetet kedvelek: azt aminek nem vagyok részese...
- Egyébként elég érdekes itt a hangulat. Meghalt valaki? - érdeklődtem pimaszul, habár pontosan tudtam, hogy ilyesmivel nem jó viccelődni. Mágussuliban meg végképp. De hát mit tudnának kezdeni velem? Hozzám vágnak egy edényt, tele töltöttkáposztával, remélve, hogy minimum két órára kiüt? Nos... az is kínos helyzet lett volna.
Nem tudom, érkezésem előtt miről folyt a beszélgetés - vagy, az arcokat elnézve az inkább vita lehetett - de a hangulat elég síron túlira sikeredett. Nem voltam benne biztos, hogy érdekel, mi volt annak az oka, különösen akkor nem, ha valami csajos téma került szóba, ami nekem ugyanolyan kínai, mint a relativitáselmélet...
Egy srácot is megpillantottam a teremben, így arra következtettem, hogy talán rajtam kívül mégis akad belőlük néhány az iskola falai közt.
Egy darabig az arcokat tanulmányoztam, majd azon tűnődtem, ha az egy ebédlő, akkor igazán rendelhetnék valami kaját is, bár nem voltam igazán éhes. Meg különben se nagyon tudtam, mit kéne rendelnem. Szóval inkább fogtam magam, és lehuppantam egy székre - előtte futó pillantással elenőrizve mind a négy lábát - és úgy ültem tovább.
Gondoltam, ha nem történik semmi különös, akkor nekiállok a titkos alagútrendszer utáni nyomozásnak, hátha mégis...
- Amúgy, nem tudtok róla, hogy van - e errefelé valami érdekes? Esetlegesen egy föld alatti útvesztő, vagy valami hasonló? - kérdeztem, teljesen normális hangnemben, mint akait nem nagyon érdekel a dolog. Pedig nagyon szerettem volna valamit, ami az otthoni viszonyokra emlékeztet majd. |
Beszélgetésünket, -vagy inkább kezdeti veszekedsünket Devivel?- Alexander szakította félbe egy Helló-val. Egy távolabbi asztalhoz sétált és neki támaszkodott. Követtem tekintetemmel. Vajon haragszik még rám? Megkell próbálni.
- Szia Alex...ander.- mondtam. Igen, igen nem szereti az Alexet. Visszafordultam Devihez. |
Hjaj... Miután hivatalosan is sikerült eltévednem a kertben, és megcáfolni a "Nők nem tudnak tájékozóni" című tévhitet, végül ráakadtam eegy ajtóra. Ezután már könnyedén (na jó, hazudtam, elég nehézkesen) de magamtól is rátaláltam a szobámra, ahol pedig azonnal rávetettem magam az ágyamra.
Nos, ez volt az első hiba. Ugyanis a következő pillanatban már ki is kötöttem az ágy mellett, úgy ahogy voltam. Természetesen valaki már az első napon merényletet kívánt elkövetni személyem ellen. Felfoghatatlan tény az alábbi, és igencsak elviselhetetlen: az ágynak nem volt lába! Illetve hiányzott. Végül kénytelen voltam néhány könyvvel alátámasztani, habár a köteteknek rendszerint valami kevésbé megerőltető feladatot szánok...
Nem nagyon volt mit kipakolnom, és elég hamar meguntam a "Bámuljuk a falat, mert úgyis olyan szép!" játékot. Úgy dönöttem feltérképezem az iskola területét, hátha jól eltévedek. Természetesen főleg a legalsó, remélhetőleg mély sötétségbe burholózó szintek hívták fel magukra a figyelmemet. Őszintén szólva kifejezetten reméltem, hogy egy alagútrendeszert találok majd az épület alatt, a mienkhez hasonlót. Érdekes módon ugyanis nagy feketeségben jóval jobban tudok tájékozódni, mint a npvilágon, egy nyilvánvalóan szögletes alaprajzú épület körül...
Sajnos leérve csalódnom kellett. Az alagsor nem hasonlított se alagútrendszerre, se titkos fekete mágia laborra, de még középkori kínzókamrára se. Ráadásul az egészben meglehetősen jó világítás körülmények uralkodtak. ~Hááát, ez van, ez kell szeretni ~ gondoltam beletörődve, és megindultam a kivilágított folyosón, mígnem végül egy kétszárnyú ajtóhoz nem értem. Már feladtm a reményt, hogy bármi érdekeset találok mögötte, azonban kellemeset csalódtam.
Az ebédlőbe érkeztem. Természtesen nem az volt az érdekes, hogy egy ebédlőt találtam egy iskolában, hanem az, hogy többen is voltak ott, mint arra számítottam volna. Pedig egészen biztos voltam benne, hogy nem érkezett el a kajaidő.
- Helló! - köszöntem, már félig felöltve az idegesítő vigyoromat. Semmit sem kérdezve elindultam előre, és helyet foglaltam... az egyik asztal sarkának támaszkodva. Nem ültem le, főleg azért, mert aznap már volt némi rossz tapasztalatom négy - vagy sokkal inkább három - lábú bútorokkal. Tolakodó lennék? Még szép, dehát az ebédlő senkinek sem a magánterülete, maximum a konyhásoknak, de abból egyet sem láttam.
Végignéztem a társaságon. Ismeretlen, és ismerős arcok furcsa egyvelege. Valahogy éreztem, hogy feszült, szinte háborús köztük a hangulat, mintha éppen robbanni készülne valami. ~ Végülis nem az én dolog, mikor ölik meg egymást, amennyiben nem nekem kell utána takarítani ~ rendeztem magamban a dolgokat, majd zavartalan arckifejezéssel nézelődtem tovább. Nem az a típus voltam, aki megrémül pár másik mágustól.
Természetesen lehet, hogy ők nem nézték jó szemmel a belépőmet. Dehát... Nálam rosszabb is jöhetett volna. Például Violetta is beléphetett volna azon az ajtón, vagy egy kaszás gyilkos. Bár az előbbi jóval félelmetesebbnek tűnt volna számomra... |
Azt hiszem kiakasztottam Devit a kérdésemmel. Tény, hogy feltehettem volna kicsit kedvesebb szóhasználattal is, de hát... Így rövidebb volt és egyébként sem vagyok ilyen "fogalmazzuk meg a mondatainkat szépen" személy.
- Elnézésedet kérem, drága Devi, hogy így mertem beszélni róluk.-Na tessék! Most mondtam, hogy nem vagyok ilyen. Erre mit csinálok?- És őszintén köszönöm, hogy elmagyaráztad és felvilágosítottál eme tényekről.
|
 [Devi Weis]
Komolyan azt hittem, felállok az asztal mellől, és az egészet Azura ölébe borítom, lehetőleg úgy, hogy a Lepke is ott kössön ki. De mégsem tettem. Ehhez már fáradt voltam. És egyébként is inkább a szavak embere vagyok.
- Ez a kettő nem holmi "ki a franc", hanem a fantasy műfajának egyik legremekebb karakterei. De nem, nem várom el, hogy tudd. - elnézőn mosolyogtam, de lehet, hogy ez kicsit olyan is volt, mintha meg akarnám ölni őt. - Ez előbbi külsőre szakasztott bátyám, az intelligenciája viszont meghaladja az itt tanító legtöbb maredronét, már bocs Abondieltől, de ez van. Ha csak egy ilyen ember lenne ebben az iskolában, már rendben lenne a világ. Bast pedig, ugyan nem az erkölcs mintaképe, minden idők legszeretnivalóbb mellékszereplője. Ha majd egyiknek is a közelébe kerültök, lehet reklamálni.
És olyan jó érzés volt, hogy valakinek a képébe vághattam őket. Mondjuk a Lepkétől elvártam volna, hogy tudja. Eléggé úgy tűnik, sokat olvasott életében, de ezek szerint csak a klasszikusokat. És igen, teljesen tisztában voltam azzal, hogy már Alexandert is ezzel traktáltam, de elég nehezen szabadul meg az ember a jellemétől. Ahogy Azurának mindig mindenről az ugrik be, hogy mikor honnan esett, mi csapta el vagy hogyan törte ki másegyéb módon a nyakát, úgy nekem lépen-nyomon egy könyv. És épp elég tapintat tőlem, hogy mivel Azurát barátomnak tekintem, még a Lepkéjét sem küldtem el semmi cenzúrázandó helyre, nemhogy őt. Még akkor sem, amikor lefrancozta Kvothét.
|
Dale kijelentései megleptek. Hogy lehet valaki ilyen... Mi is? Devi megint leszólta őt. Ki a rák az a Kvothe? És az a Bast? Mi közben szövegelt Faithre nézett. Mintha ő tudná.
Mindeközben Celearht néztem. A srác úgy nézett, mint akinek már most elege van az egész kirándulásdiból. Remélem nem a vízbefullási kísérlet nem tetszik neki.
Majd visszatértem Devi mondataira:- Ki a francról beszélsz te?- kérdeztem. |
 [Celearh Moth]
Hallgattam Faith és Moo beszélgetését, és arra gopndoltam, hogy az én modorommal és stílusommal egyhamar nem kerülök feljebb a renglétrán. Ha arra kerül a sor, hogy reklámozzam magam, kimerülök a bemutatkozásnál. Az többé-kevésbé sikerülni is szokott. Ha nem veszek önreklám-leckéket a feltűnési viszketegséggel küzdő Devitől, meglehet, hogy sosem lépek falanra. Mi ez a logikátlan kifejezés egyébként? Teljesen úgy hangzik, mintha egy magasabb rangú varázslón taposnék. Falanra lépek, mi? Közben az önkontrollomat is ideje volt elővenni, mivel Faith egy meglehetősen tizenéves lányra jellemző utalást tett arra vonatkozón, mit fogak én Mooval félmeztelenül csinálni. Először is, nem mentem neki dúvad módjára, ahogyan Devi kis híján nekem. Másrészt pedig nem lettem paprikavörös, amilyen az udvaron látott tanárúr.
A gólytábor fogalmával kapcsolatban pedig azonnal beugrott az, ahogyan a tanárok különböző hiperaktív bolhazsákoknak való programokat próbálnak szervezni, hogy a diákok élvezzék, én pedig forgatom a szemem, ahogy a sok visongató tanuló rohangál és focilabdát rúgdos vagy tudom is én. Nagyon reméltem, hogy ha másban nem is tér el egy varázslóiskola tábora a fentiektől, legalább jogomban áll egy átokkal megküldeni valakit hátulról. Tény, hogy nem lenne lelkem. De az is, hogy ha lenne, biztosan gyorsabban szaladna. Mindenesetre, ha bármiféle hülyeségra próbálnak kötelezni, nyilván átkozódni fogok. Halandó és varázshasználó értelemben is.
Én nem szóltam, mert feleslegesnek éreztem volna, viszont a tőlem nem messze álló vörös hajú fiú - láthatóan Devi testvére - nem hallgatott, mint én. - Ugye azért én is mehetek? Ki nem hagynék egy kis pajzánkodást. - kacéran mosolygott, majd megnyugtatón megrázta a fejét. - Nyugi, nem szoktam E'ritheket molesztálni. Én csak falanokkal kezdek. Kivéve, ha kivételesen szép E'rith... - itt megint vigyorgott.
Devi az asztalra csapott egy aprót. - Habár olyan vörös, mint Kvothe, van olyan nőcsábász, mint Bast. - Dunsztom sem volt, kikről beszél és egyáltalán, de ő Faithre nézett, nyilván a Tündelánynak kellett értenie a célzást. |
-Értem.- mondtam.- Na, ez gonosz volt!- mosolyogtam Faithre, hogy ne haragudjon meg, mert értettem én a célzást. - Egyébként meg ott lesz a bátyám szóval...
Szóval a gólyatábor most lesz. Faith téveszméivel ellentétben Celearhral mi csak vízbefullunk. |
 Azura elmosolyodtott, én pedig jobb kedvre derültem ettől.
- Hát itt a "gólyatábor" szeptember elején van. Azaz most lesz, abban a faházban. - szórakozottan ingattam a fejem - Mondjuk még mindig vagy negyven fok van odakint, a tó elég meleg lesz. - kajánul vigyorogtam. - Lesz lehetőség pajzánkodnotok. |
Faith okfejtése nagyon érdekes volt. Talán azért, mert ilyeneken nem nagyon szoktam elgondolkoni. Mégis csak egy dolog maradt meg a fejemben. Méhozzá az első mondata. Honna tudja? Gyanakvón néztem rá pár pillanatig, míg eme kérdésen gondolkodtam, de aztán megint mosolyogtam. A bátyám esélyes! Na, ezzel most feldobta a napom. Úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Aztán eszembejutott, hogy válaszolni is kéne valamit.
- Végül is igazad van.- bólogattam.- A gólyákról jut eszembe. Jól tudom, hogy a normális sulikkal elentétben itt nincs gólyatábor? |
- Albondiel esélyes - bíztattam halkan, s csak aztán válaszoltam. - Lényegében érthető - megvontam a vállam. - Úgymond, mi vagyunk a gólyák, akik nem rendelekznek akkora tapasztalattal, és befolyással mint a többiek.
Hisz', gondolj bele; A politika is ilyen... Minnél erősebben furakodsz a feljebbvalóid bizalmába, és minnél tovább teszed ezt, annál valószínűbb, hogy olyannyira magkhoz fogadnak, hogy tűzbe tennék érted a kezüket.
Persze, ez semmiképp nem könnyű, mert vannak a gyanakvó fajták, akik nem fogadnak könnyen senkit a bizalmukba. Mindig érdemes olyan "mentort" keresni magadnak aki megbízik az emberekben, és nagy befolyással bír. Ki tudja, talán ad pár plusz pontot a továbblépésnél, vagy akár esélyed lesz a jövőben helyet foglalni a tanárok között.
Erithként ez... ez szinte lehetetlen. A legtöbb tanár ilyenkor nagyon gyanakvó és gyorsan észreveszik a talpnyalást.
|
Faith ismertetője a tanárokról elég vicces volt. Eléggé elszomorító volt a második mondata. De! Olyan kedvesen nézett rám, hogy visszanyertem vidámságom.
- Hát végül is igazad van. Már mint a beolyásunkat illetően. De lehet, hogy a tanárokal kapcsolatban is.- mosolyogtam. |
-Lassíts, Moo - mosolyogtam rá - Szerintem nem tehetünk semmit az ügyben, lévén, hogy E'rithként a befolyásunk sem elég nagy. - bíztató pillantásokat vetettem rá- De ahogy én az igazgatóról hallottam, nem az az ember aki szándékkal küldene ránk egy szigorú tanárt.
A tanárok csoportja pedig igen zárt körű. A maredronok, meg nem törődnek velünk, tehát csak néhányan lehetnek. A bátyád, Albondiel, Devan Bones és Ms. Elizabeth King.
Devan egy szórakozott kedvű ember, vele se lenne gond, de nyilván nem olyan "laza", mint a bátyád. Ms Kinget meg ne akarjátok látni, tipikusan az a "buktató" fajta. Állítólag.
|
-A bátyám csak erre jó!- nevettem hangosan.- Akkor adjunk be kérelmet, vagy mi? De miről? Arról, hogy elvigyenek?- néztem Faithre.- Hogy érted, hogy jó tanár?
Na, igen ennyi kérdéssel nem tudnék mit kezdeni. Szegény lány. Remélem nem zavartam össze. Ekkor eeszembe jutott, hogy mit akarok véghez vinni. Egy fiúval szeretnék víbefullni a bátyám előtt. Hupsz. Áh, túl éli! Ha meg nem akkor egy szakállasgnóm! Na, ezt megmondtam. Bocsánat gondoltam. Jó lesz ez így. És amellet, hogy féltékennyétehetem Albondielt azzal, hogy most már nem ő az egyetlen hozzám közelálló férfi, még szivathatom is! |
Józanítón megráztam a fejem, majd mosolyogva Azurára néztem.
- Részemről rendben, de úgy tudom, erről nem mi döntünk. - ezután kaján mosolyra húztam a számat, és elnevettem magam - Persze, adhatunk be kérelmet is, csak valaki olyat adjanak aki megengedi, hogy együtt vízbe fúljatok. A bátyád megfelelő jelölt? - mindemellett elgondoloztam azon is, hogy egy bátyj mennyire tolerálja, hogy a húga egy madárcsontú fiúval fulladozzon a másfélméteres vízben. Kínos helyzet lesz, az biztos. - Remélem jófej tanárt kapunk...
|
- Igen, ő az.- mondtam, majd elmosolyodtam azon a kis nézeteltérésen. Ha akkor láttam volna Albondiel arcát... Tyűű. Lehet, hogy röhögőgörcsöt kapok. Mind Devi, mind Celearh belegyezett. Most már csal Faithre várunk. Na meg arra, hogy valahonét előkerüljön a bátyám. Celearh a tenyerét vizslatta. Nem látta abból a szögből ahol ültem. Vajon mi lehet rajta?
- Faith te benne vagy?-kérdeztem a lányra nézve. |
[Devi Weis]
Épp azon filozofáltam, vajon nem-e képes a Lepke még felügyelet mellett is elhalálozni és vajon valóban jó ötlet-e jó fej tanárt vinni magunkkal. Végtére is, ha ez a satnya pillangó kimúlik, őt vonják felelősségre és csukják le. Vagy a varázslósulira vonatkozón itt nem tabu, ha elpatkol egy-két diák? Foglalkozási ártalom, nem? Biztos nehéz lenne elmagyarázni a rendőrségnek, hogy mágusok vagyunk. Minimum drogosnak néznének.
Aztán úgy döntöttem, majd igyekszem nem kinyírni a Lepkét, csak nem sikerül magával végeznie.
- A bátyád az a fehérruhás fazon, akit Arthur le tanárnőzött, ugye? Ha igen, akkor oké. Hacsak nem szívják most is egymás vérét. - feleltem Azura kérdésére. Közben már gondolkodtam azon, hogy jó ötlet-e belemenni egy tóba az új fürdőruhámban. Hátha összekoszolom. És hálát adtam, hogy adtam anya figyelmeztetésére és nem a fehéret vettem meg. Tény, hogy igen erős kezdés lett volna, ha átlátszik.
Mellettem a fonnyadt Lepke megvonta a vállát. - Részemről rendben. - mondta kissé reszelős hangján. Talán nem is csak kissé. Közben lopva a tenyerére pillantott, mintha azt nézné, nem-e kopott le róla az a megmagyarázhatatlan festék, amit egyáltalán nem értettem, mi célt szolgál. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
