Témaindító hozzászólás
|
2015.07.16. 22:21 - |
6-8, 10-12 és 16-18 órákban az ebédlő zsong a diákok hangjától. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Pinceszag, igen, az.-szimatoltam a levegőbe. Hátradőltem a székben, és csak egyvalami járt a kobakomban. És egyvalaki. Ó, édes jó élelem, irántad vétkezem...Ehessek már...Hó, ez de jó rímelős lett! Devire pillantottam. Az eddigi békessége eltűnni látszott, ami kissé meglepett. -Khmm, nos..Szerintetek nem lenne jó ötlet megkeresni a konyhásnénit? Kilyukad a pici-pocim...-motyogtam, amitől a többiek totális ökörnek nézhettek. |
[Devi Weis]
- Hú, jó pinceszag van. - jegyeztem meg, ha valakinek esetleg nem lenne nyilvánvaló. Azzal árgus szemekkel keresni kezdtem a konyhásnénit. Nem voltam teljesen tisztában még az iskola házirendjével, de az a halovány sejtésem megvolt, hogy nem díjaznák, ha mosómedve módjára lopnánk ebédet.
Váratlanul egy kéz csapódott a vállamnak. Nem kellett hátrafordulnom, hogy tudjam, ki az. Dale-lel bevett szokásunk volt, hogy hátulról súlyos testi sértést köetünk el, hátha a másik szörnyethal, sose lehet tudni.
- Te meg akarsz ölni? - fordultam szembe elmehunyt bátyámmal.
- Nem, de lehet, hogy infartust kapsz. - felelte.
- Már megvolt. - vágtam rá, de arca mintha komoly lett volna. Ilyen csak a legritkább esetben fordult elő vele. Sejtettem, hogy gond van. Már az első napon.
- Mi az? - ezt kissé rekedten, de többnyire tárgyilagos nyugalommal kérdezetem.
- Megpróbáltak megölni. - közölte velem gyorsan, mintha azt remélte volna, hogy nem fogom fel. A könyvek mellett körülbelül Dale volt az, akiért bent égnék egy házban, így hát érthető volt, hogy a kezemben tartott kötet a padlóra esett, én pedig ahelyett, hogy lehajoltam volna érte, bátyám fehér köpenyébe kapaszkodtam.
- Ti mehettek, Faith. - ajánlottam színtelen, hideg hangon. - Egyetek addig. Elküldöm Dale-t melegebb éghajlatra és megyek. |
Kínos lassúsággal nyomtam le az ebédlő kilincsét. Pár lelken kívül senki nem tartózkodott itt, ami részszint érthető is volt, midőn már elmúlt 8 óra.
Halkan sóhajtva beléptem, a pince dohos szagát eltűntetni színte leheteten lett volna, persze, nem is fáradoztak vele. Hoszú fa asztalok álltak sorokba rendezve, a székek itt ott, betolatalanul, ahogy az jó Reeylimes diákhoz illik.
Végig mértem az asztalokt, amelyek most ételtől üresen álltak, kellett itt lennie egy konyhásnak... |
6-8, 10-12 és 16-18 órákban az ebédlő zsong a diákok hangjától. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|