|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.16. 22:21 - |
6-8, 10-12 és 16-18 órákban az ebédlő zsong a diákok hangjától. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Miközben elfordultam és köhécseltem egy fiút láttam bejönni az ajtón. Tiszta mocsok volt. De valyon mi történt vele? Na mindegy. |
Egyéb telkek a kőkapuig --> Étkező
Idegesen nyomtam le a kilincset. Az ajtó nyikorogva kinyílt, énpedig beléptem - úgy ahogy voltam, sárosan. Ahogy lenéztem, a padló tele volt nagy, 44-es lábnyomaimmal. A kabátomon hatalmas, inmár kicsit szürkésbarnás foltok éktelenkedtek, és éreztem, hogy az ellenségemből még az orromon is maradt. Fekete hajam is tele volt, mostmár megszáradt homokkal. Nem nézhettem ki túl fényesen.. |
Aisha snowwek
könyvtár--->étkező
Mi folyik itt?Faith suttog?Ez nem jó jel.A különös hangulat előidézte bennem a veszély,és a félelem keserűségét.És Ő lenne Devi bátyja?Azta...Gondoltam és elpirultam.Úgy hasonlítanak mint két tojás.Teljesen belekeveredtem,ezekbe a bonyolult kérdéseimbe,de végülis eszembe jutott,hogy meg kéne kérdeznem mi történt.
-Sziasztok! Mi...Mi a fene van itt?-suttogtam én is,szóval még ilyesztőbbé tettem az eseményt. |
| [Azura Moonrider]
Hallgattam a többieket. Kiderült, hogy Devi bátyját meg akarták ölni, hogy Faith tud valamiről, ami az életünkbe us kerülhet. Hát ez király! Már az első napon életveszélyben vagyunk. Lehetne ennél is jobb ez a suli?- gondolkodtam és közben mosolyra húztam a szám, kifejezve örömöm.
- Faith én szeretném tudni.- mondtam végül. |
 [Devi Weis]
- Faith, bármi történt is és fog még történni, mi már nyakig benne vagyunk. - közöltem tárgyilagosan. - Úgy áll a helyzet, hogy jobban járnék, ha tudnám legalább, ki akar nagy valószínűséggel eltenni láb alól.
- Én is. - tette hozzá Dale. - Még mielőtt elpatkolok...
Tenyerem hatalmasat csattant bátyám arcán. Látszott, hogy a fél fizimiskája vörös a csapástól, s kissé fel is szisszent fájdalmában. - Idióta! Nem fogsz meghalni! Amúgy szeretlek. |
A lány választ vár tőlem. Kockáztassam az életem vagy inkább hagyjam.
Nem tudom. Döntenem kell. Egy darabig halgatok majd: - Igen kockáztatom!- mondtam és ma szám füstölni kezdett. - Bocsi, a füst mindig véletlenül jön.- fordultam el és köhögtem. |
 - Akkor egy kérdésem van. Szükséged van arra hogy tudd? Az életedbe is kerülhet - már már suttogtam, kissé berekedtem, nem krákogtam inkább lenyeltem a rosszérzést. Nem akartam szétkürtőlni, da ha már tudja, akkor ezzel csak megvédem... |
- Csak annyit hallottam, hogy valami veszélyes dologról van szó. Mást nem igen.- mondtam egy kicsit rémülten, de nem mutattam ki az érzelmeimet. Látszott a lányon, hogy nagyon komoly dologról, ügyről van szó. Valyon mi lehet az? Idővel úgy is kiderül. Úgy ahogy minden titok ki szokott.
|
- Az iménti beszélgetésünkből. - fagyos komolysággal néztem rá. - Máshogy kérdezem; Kockáztatnád az életed azért, hogy tudd? Vagy már megtetted a hallgatásunkkal? Hallottad, miket mondtam?
Zsebre tettem a kezeim. A Reeylimben nem fűtenek... Eszelős hideg volt a pincében, vérfagyasztó, épp mint a hangulatunk.
|
Hirtelen megszólítottak. Nem tudtam ki az. Egy lány volt.
- Mégis miről?-mondtam és odamentem. Valyon olyasmit halottam amiről nem szabadna tudom, nem tudom. Most kiderül. |
Kissé megremegtem. El kéne mondanom? Ha... ha már bajba kevertem őket jogukban áll tudni.
- Nem mondhatom el, hacsak készen nem álltok a következményekre. Ez komolyabb mint gondoltam. Ha elmondom, mind veszélyben lesztek - kímérten, hidegen szóltam, komolyan, hátha sikerül elrettentenem őket. - Mindazonáltal, valószínű, hogy már most veszélyben vagytok - lopva Dalera tekintettem. - Így jogotokban áll tudni. - a sárkánylányra néztem, biccentettem köszönésképp, majd intve oda szólítottam magamhoz. - Mennyit hallottál? |
Néztem az eseményeket, de nem sok minden esett le nekem, hogy épp mi folyik itt. Hátrafordultam és egy üres asztalhoz leültem. A szék nem épp fiatal ahogy én azt elnéztem. Fejem csak úgy zúgott a terem zsivajától. Apámra gondoltam.
- Valyon most mit csinálhat? Otthon, egyedül.
Felnéztem, de nem láttam az eget, mint amikor kint ültem. Ez az ég kopott volt és sötét. A hasam is már rakoncátlankodott. Éhes voltam. De valyon itt hol lehet kérni kaját? Na mindegy, hagyjuk. Majd csak jön valaki akitől kérdzni tudok. |
[Devi Weis]
Dale-ről Faithre néztem. - Nem tanár. - mondtam fahangon. - Viccelt.
- Lányok, ne is törődjetek velünk ez csak egy kis családi botrány. Faith, tőled pedig épp azt kérem, hogy ne reteszeljétek az ajtót. Csak egy szék. Én tudok magamra vigyázni. - magyarázta Dale kimérten, legalábbis igyekezett annak tűnni, de én kiszúrtam, hogy a válla kissé remeg, és tenyérnyi, érdes seb van a bal arcán, mintha megégett volna. A fehér köpeny - ezt azért viselte, mert gyógyító volt, olyasféle egyenruhaként szolgált Hugh de Severan tanítványai közt - több helyen lyukas volt.
Úgy tűnt, mintha égés lenne, de olyasvalaki, aki foglalkozott annyit alkímiával, mint én, rájöhetett, hogy sav. Bevett szokás vont a haragosokat gyenge savasságú oldatokkal "megörvendeztetni", de ahhoz, hogy valami ilyet okozzon, indokra volt szükség, nem lehetett véletlen.
- Mindegy, Dale. Most már tudom, pocsékul leplezed. Mikor történt? - néztem fel bátyámra sokatmondón.
- Középhaladó alkímián. Hogy itt vagyok, azt a tanárnak közönhetem. - meglibbentette köpenyét, ki a tanár.
Akkor valahogy kissé megnyugodtam. Vannak olyan emberek a testvérem körül, akik vigyáznak rá.
- Faith, mondd el, amiért itt vagyunk. Hadd hallja Dale is. Ránk fér egy történet. - erőtlenül, örömtelenül mosolyogtam. |
Csak álltam és néztem. Azt sem tudtam, hogy ki-kicsoda. Meglepett, hogy sokan kiabálnak. Valyon mi folyik itt? Engem is fel kellene világosítani. Majd ha találkozok valakivel azt majd megkérdezem, hogy mi folyik itt. Sokan elég furán viselkednek, de vannak akik csak nézik az eseményeket. |
Hisztérikusan felkiáltottam:
- Mégis mi ez az egész?! - majdnem Azura fülébe üvöltöttem, ugyanis sikerült túlzott közelségbe kerülnöm vele, amikor hirtelen idejött. Bólintással üdvözöltem majd újra Dalet bámultam.
- Dale, a húgod és a diákjaid érdekében, legalább közölhetnéd, miért kell lereteszelnünk az ajtót. - jelenlegi helyzetemben legkevésbé sem érdekelt, hogy letegeztem egy tanárt. Örültem, hogy teljes hidegvérrel tudtam beszélni. - Mik az esélyeink? - mintha táblázatot akarnák állítatni. Még jobb! Várat védeni... Fáradt sóhaj hagyta el az ajkamat, az a gondolat úszott előttem, hogy mindez az én hibám, megtudták, hogy én tudom... Megtudták, és valószínűleg mindenkit akivel érintkezem meg akarnak majd ölni... Vigyáznom kell a barátaim életére... |
| [Azura Moonrider]
Kőkapu
Hát itt vagyok az ebédlőben. Hű, de sokan vannak itt. Út közben találkoztam Reinnel. Jé, ott vannak Deviék! Odasiettem hozzájuk. Éppen a bátyjával beszélt.
- Sziasztok!- köszöntem mosolyogva.- Mit csináltok? |
-Hát itt vagyok. Ez lenne az étkező. Elég sok diák van itt. - mondtam és körülnéztem. Sokan voltak. Az egész étkező hangos zajban és beszédben úszott.
Kőkapu->Étkező
|
[Devi Weis]
Lábujjhegyre álltam, és ujjaimmal markoltam meg Dale ruháját. Lélegzetem megreszketett, de azonnal szabályoztam az érzelmeim. Tudtam, hogy nem vezet sehoá, ha most sírva összeesek és rettegni kezdek. Féltettem Dale-t, de ez nem szomorúságot, hanem féktelen dühöt váltott ki belőlem. Talán azért, mert még senkimet nem veszítettem el.
Megöleltem a bátyámat.
- Mit csinált veled? Hétszeresen akarom visszafizetni. - suttogtam.
- Devi...
- Nem! Mondd meg, mit művelt?! Ki volt? - fojtottam belé a szót.
Sokan abba a hibába estek, hogy egyszerűen lánynak nézek. De én nem csak egy diák voltam. Nem csak ütni, ordítani, ármánykodni és ócsárolni tudtam, hanem a szüleim tudta nélkül megtanultam, hogyan kell ölni. A lelkemet felkészítettem rá, hogy a halál akár az én kezemtől is származhasson.
- Nem tudom, ki volt. - rázta ő a fejét. - Nem történt semmi, felejtsd el. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon vigyázz magadra. Ha aludni mentek, ne zárjátok kulcsra az ajót, csak toljatok oda egy széket, jó? Mindegy, hogy miért, csak tartsátok be. - Dale Faithre és a távolodó Reinre nézett. - Ígérjétek meg nekem.
|
Most esett le a tantusz. Fejemet megráztam, és Dale-ra néztem. Aki akármelyik barátomat, vagy rokonát bántani meri...Fogd vissza magadat Rein! A széket fellökve felkiáltottam.
-Ki merte megtenni?-a hangulatingadozásaim... Na mindegy. Dühödten az asztallapra csaptam. Megölni. Halál. Ez az amitől a legjobban félek. Nagyot sóhajtottam, és elnézést kérve kisétáltam a kőkapuhoz. Ki kell szellőztetni a fejemet. |
Teljes testem megmerevedett. Szívem hevesen vert, nem figyeltem Devi szavaira, ahogy elküldött. Meg akarták ölni. A szó felébresztette bennem azt a különös, titlakozó ellenérzetet a halállal szemben. Felgyülemlettek bennem az emlékek, önző mód a szüleim halála. Nem, nem nem! Nem, túl korán... túl korán van! Nem akarok halált! hisztérikusanszenvedtem belülről. Ha ezeket a szavakat kiejtettem volna, vélhetőleg egyenest a diliházban kötöttem volna ki.
-Úrsiten - motyogtam és hófehéré sápadtam. - Nem mondhatom el.- Ezt már határozottan jelentettem ki, majd Reinre meredtem. Talán nem hallotta amit Devi "Kvothéja" mondott, mindazonáltal, a sok nem engedte, hogy olyan könnyeden válaszoljak neki. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
