|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.16. 22:21 - |
6-8, 10-12 és 16-18 órákban az ebédlő zsong a diákok hangjától. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 [ Arthur M. Lloyd ]
Devi olyan gyorsan hadarta el a nekem irányított mondatokat, hogy szinte semmit sem fogtam fel belőlük. A bátyja felkiálltása pedig mégjobban kizökkentett a koncentrációból, így értetlen pillantást vetettem a lány felé:
- Öhh.. Mivan? |
 [Devi Weis]
- Na, csakhogy. Arthur, dereng még a jelenet, amikor egy icipicit kilátásba helyeztem a halálodat a feminizmus oltárán? Nos, ha elfelejtenéd, azt hiszem, az én fejemből is kimenne a kusza kimenetelű pályád vízihullaként. - elmosolyodtam. - Igencsak kellemetlen, hogy pont most kell valakinek ámokfutnia, és kitúr a helyemről, de ha már ez van, ezt kell szeressük.
- Mi? Devi! Ilyeneket mondasz és nem is teljesíted az ígéreteid? Milyen mágus lesz belőled, ha nem vesznek komolyan? - "méltatlankodott" Dale, majd felkiáltott, mint egy hiperaktív gyerek. - Voilá töltöttpaprikám! |
[ Arthur M. Lloyd ]
- Öhh, Faith.. - kezdtem - Tulajdonképpen, mit is akartál mondani? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, aztán elvettem a pincértől a GYROS-om, ami időközben megérkezett. Szerencsére most nem a nyakamban landolt, de egy hajszál választott el attól, hogy én szerencsétlen az ölembe borítsam.
|
[Devi Weis]
Jelentősen jobban éreztem magam, miután nyakon vághattam Dale-t. Megnyugtatott kissé, amit mondtam, megerősíette a nézeteimet, hogy szóba foglalhattam.
Láttam, ahogy Faith ledobja magát egy hatalmas asztalhoz, így fokozatosan közelebb merészkedtem. Láttam, ahogy a légies, titokzatos, és végtelenül bonyolult - meg persze szép, nem hagyhatjuk ki, ezért is utáltam végtelenül - lány cigánypecsenyét rendel. Mikor megláttam a pasast, aki kihozta neki az ételt, megfogadtam, ha falanra lépek, elkezdem a nekromanciát.
Leültem, Dale pedig szótlanul követett. Szembe kerültem Arthurral, azaz a hűlt helyével, de meddig tarthat kiszedni a gyrost abból a bozontos hajából... Ez nem azért zavart, mert annyira zavarba jöttem volna a két szép szemétől, hanem mert visszaemlékezve kissé megfenyegettem, hogy enyhén szólva kinyírom. Láttam, hogy Azura jóban lehet vele, így nek mondtam halkan: - Ha visszajön, és én nem lennék itt, mondd el neki, légy oly szíves, hogy nem akarom komolyan megtenni.
- Együnk. - javallotta Dale vigyorogva, de így csak mégjobban kirajzolódott arcán a heg. - Rád férne valami, Devi. Az éhhalál meg itt egyébként sem divat.
Kedvtelenül kezembe vettem a noteszt, s elgondolkodva firkálgattam rá rézsútos vonalakat, majd felírtam: Bármit? A lazac játszik ilyenkor?
- Dale?
- Töltöttpaprika. - vágta rá.
- Az alkímiával ízlésficam is elérhető? Vagy te már ilyen selejtes voltál, mikor idejöttél?
- A második.
Nekidőltem a vállának, jelezve, hogy nem akarom megsérteni, legalábbis nem nagyon, és felírtam az ő töltöttpapikáját is, azon gondolkozva, mi lehet a jó benne. És egyfolytában Faithet bámultam, úgyhogy jó ronda lett a külalakom. |
 [Azura Moonrider]
Odasétáltam az asztalhoz, amit Faith mutatott. Mielőtt leülem volna Arthurt nyakon dobták kajával. Kitört belőlem a nevetés. Lassan leültem egy székre és megfogtam a tollat, majd a papírra biggyestettem a RÁNTOTTHÚS szót. Leraktam a jegyzettömb mellé az író eszközt és Faihtre bámultam. Vártam hátha kinyög végre valamit. |
Felálltam, levettem a kabátom, és a szék támlájára tettem. Aztán kimentem a helyiségből, megkerestem a mosdót, kiöblítettem a hajamból a GYROS maradékait, és visszamentem az ebédlőbe. Szúrós szemmel figyeltem a pincért, aki gúnyos mosollyal mért végig. Visszaültem a helyemre, és újra a papírra írtam a GYROS szót, utóiratként pedig a "Nem nyakba kérném, ha lehet" szöveget hagytam. |
 Egy igen szikár férfi sétált az asztalhoz és lerakta elém az ételt. Görnyedt háta volt, lepel szerű köppenyt viselt, és csuklyát. Nem az a tipikus szakács. Tevkenysége után nemes egyszerűséggel elsuhant. Azt pontosan tudtam, hogy ez az úrias bánásmód, csak 1-2 napig tart, a tanévnyitóig aztán magunk megyünk az ételért, és természetesen az ocsmány főzelékekeken és a poshadt vízen kívül mindenért fizetni kell.
Hozzá láttam az ételhez és meggörnyedtem a nevetéstől, amikor a férfi nyakondobta Arthúrt. Majdnem szép uriasan köptem egyet, de sikerült vissza tartanom magam. |
Helyet foglaltam az asztalnál, és magam elé húztam a papírt és a tollat. Odafirkantottam a "Kajás vagyok, szóval dobjanak meg eg GYROS-sal" szöveget, és kényelmesen elhelyezkedtem a székemen. Pár perccel később nyakon találtak a kért étekkel. A hús és a zöldségek beborították az egész nyakamat, de a hajamba is jutott belőlük bőven. A "dobjanak meg"-et nem szószerint értettem.. |
Töprengve néztem a közeledő Arthúrra, és körülbelül negyedórás késéssel biccentéssel köszöntöttem. Lassan az egész iskola körülöttem áll... Azzal azonban tisztába voltam, hogy minnél több a szemlélő annál gyorsabban terjed el a titok. Az itt összegyülteknek komolyan kell vennie ezt az egészet. Mondhatni küldetésnek tekinteni a titok megtartását. És ekkor jött az ötlet. Egy rend.
- Rendben. Akkor beavatlak titeket, amennyiben lesztek szívesek helyetfoglalni annál az asztalnál. - egy gigászi méretű, üres asztalra mutattam a sarokban. Épp elég a társaságnak.
Sarkon fordultam és próbáltam letörölni halvány vigyoromat. Jobb ötlet eszembe se juthatott volna.
Pár idegtépő pillanat múlva az asztalhoz érkeztem és mint egy tagbaszakadt őrült kirántottam egy széket az asztalfőn.
Miközben a többiekre vártam, észre vettem az asztalon heverő kis jegyzettömböt és a mellette található tollat. A nővérem mesélt erről. Egyszerű kedvemben voltam, és mivel csak enni akartam valami táplálót, beírtam a jegyzet tömbbe a Cigány pecsenye szót. A fehér lapokról pillanatok múlva eltűnt a tinta és a helyére egy rövid szöveg került: Egy két perc és kész. |
[Azura Moonrider]
-Hát valami olyasmit, ami "életveszélyes".- mondtam. Faithre néztem és látva töprengő arcát megvontam a vállam, majd visszafordultam.- Bár lehet, hogy sokáig fog még tartani, mire elkezdi.- mosolyogtam. |
[ Arthur M. Lloyd ]
A mutatott helyiség irányába néztem, aztán visszafordultam.
- Mit nyög ki Faith? - néztem rá érdeklődően. |
[Azura Moonrider]
-Mondom én, hogy vicces.- nevettem Arthurral.-Kéne lenni-e. De én meg várom, amíg Faith kinyögi mit akar mondani. És csak utánna eszek.- körbe néztem.- Talán ott lesz.- mutattam a konyha felé. |
[ Arthur M. Lloyd ]
Elképzelve Azura esését, felnevettem, aztán körbekémleltem a helyszínt.
- Kajás vagyok. - húztam el a számat - Szerinted itt van valami konyhás fickó? - fordultam Azura felé. |
[Azura Moonridre]
- Hát... A lénye annyi, hogy bungee jumping közben elszakadta a kötél én meg az alattam lévő tóba estem.- mosolyogtam Arthurra.
Szép emlékek. De régen is csináltam hülyeséget. Megint elkéne menni valahova a bátyjámmal. Tényleg, majd őt is megkéne keresnem. Majd, ha Faith végre kinyögte, hogy mit akar. Mosolyogva néztem tovább is Arthurra. |
[ Arthur M. Lloyd ]
- Miféle vicces baleset volt az? - mosolyogtam rá, és most a nadrágomról próbáltam levakarni a rászáradt homokot. |
[Azura Moonrider]
Visszanyeltem nevetésem. Arról, hogy elütötte az autó eszembe jutott, amikor bungee jumping-olás közben elszakadt a kötél. Hát az csodás esés volt. Szerencsére egy tó volt alattam. Felnevetem.
- Bocsánat. Nem rajta nevettem csak az autó balesetedről eszembe jutott egy két évvel ezelőtti balesetem. |
- Évkezdés alkalmából, gondoltam, jóleshet ha megmártózom benne. - mosolyogtam - Velem ilyenkor mindig történik valami.. Gimiben elütött egy autó. Az volt az eddigi legdurvább, de volt még sok más is. - emlékeztem vissza a szépidőkre. |
http://kepfeltoltes.hu/150705/Azura_www.kepfeltoltes.hu_.png
Néztem, ahogy Arthur kirázza a hajából a sarat.
- Egészségedre.-mosolyodtam újra el. - Milyen alkalomból fürödtél sárban?-kérdeztem kissé gúnyos hangvételben. Ez kész vicc. Ez a gyerekkel mindig történik valami. |
- Szia. - motyogtam, és próbáltam kirázni hajamból a sarat - Nem, nem újabb öngyilkossági kísérlet. - hárítottam el a gondolattól - Csak szerencsétlenkedtem. - a hajamból kihulló megszáradt homoktól prüszköltem egyet. Egy jó nagyot. |
[Azura Moonrider]
Az ajtó nyikorogva kinyílt. Hátra fordultam megnézni ki jön be rajta. Arthur volt az. A srác az öngyilkossági kísérletével a medencénél. Meg előtte a cigis balhéval. Hát jó őt is látni. Azt hittem már eltűnt. Tiszta sár volt. Biztos egy újabb öngyilkossági kísérlet, ami balul sült el.
- Szia Arthur!- köszöntötteem mosolyogva. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
