|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.10. 23:11 - |
Eme hosszú priccsekkel terített szobába csak az E'rithek léphetnek...
 |
[29-10] [9-1]
 - Jól van, hát na. Jobb nem jutott eszembe.- mondtam sértődöttséget színlelve, ami eléggé jól sikerült.- Csak egyszerűen nem tudtam mit mondhatok el és mit nem. Egyébként meg mi az, hogy nem preferáltam? Egyszerűen még belegondolni is rossz volt, hogy Albondielt elveszítem! De egyetértek. Csodás tanári kar áll mögöttünk, vagy előttünk, vagy mit tudom én!- itt abba hagytam a szövegelést. Befészkeltem magam az ágyamba és betakaróztam. |
 - Nos, Cecil, mondanom kellene valami kedveset most, de csak ártanék vele. Maradjunk abban, hogy soha többet nem beszélünk erről, ha nem te kérsz meg rá. Ennél nem tehetek többet. - ezt mondtam, és közben arra gondoltam, mi minden történhet egy mágianélküli emberrel. Azt hinnénk, a varázslóknak nehéz és veszélyes az élete, de ez semmi azokhoz a varázstalanokhoz mérten, akiknek mágiahasználó van a családjában. Minden, amire egy másik mágus immunis, azzal szemben a szerettei lehetnek védtelenek. És a történelem során nem egyszer ők isszák meg a levét. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Cecil bátyját hasonlü baj érte, akár egyszerűen elcsaphatta egy busz is. De az semmiben sem más. Jóféle halál nincs.
- Azura, én nem tudom, te mit gondolsz, azt meg végképp nem, mi van Faithtel, Alexanderrel, Arthurral meg Lepkével, de szerintem ennél valamivel kevesebb szépítést igényelne a dolog a sérelmeinket illetőn. Szóval bárki bármit mondjon, én kötelességemnek érzem tisztázni az ügyet. Ha Cecil együtt él azzal, hogy néha kis híján megfullad, és ég a karja, nem ettől a sztoritól fog infarktust kapni. "Egy emberke, aki megijesztett minket?" Komolyan? - halkan elnevettem magam. Felsőbbrendű volt, és boszorkányos. - Szóval, igen. Vannak dolgok manapság a Reeylimben, amelyek nem működnek úgy, ahogyan kellene. Valaki megpróbálta kinyírni a... Dale-t. A haverunkat, Arthurt kis híján megmérgezték, és az egyik fiatalabb tanárnak valaki nekiesett egy késsel. Ez az utolsó a Falon túl történt. Azura... nem preferálta. DE. - erélyesen megnyomtam a szót. - De idén nem csak merényletek vannak a kastélyban, hanem olyan tanárok is, akik tényleg nem csak krétát koptatni vannak itt. Dale már nem lenne egy darabban, ha Severan tanárúr nem lett volna eléggé éber. Abondiel tanárnő - aki amúgy férfi, de azért elég megtévesztő tud lenni - ma éjjel csak fogta magát, és begyógyított egy ilyen sebet. - övatosan térdig felhúztam a ruhám szegélyét, hogy látsszon a tanárnő műve. - Igazából olyan kompánia ez, hogy hozzájuk képest a Roxfort tanári kara egy rakat csepűrágó lenne. És ha valaki azt meri állítani, hogy nem számítanak elitnek a Jervadorjaink, azt kell hogy mondjam, bizonyosan Barna Radagasttal osztozott a bolondgombán. |
- Óh, sajnálom. Nem akartam.- mondtam sajnálkozva Cecilnek a válaszára. Nem akartam elszomorítani. Egyszerűen csak érdekelt. Ezek utáni kijelentése már felesleges volt, mert azért én sem vagyok érzéketlen, hogy megkérdezzem hogyan történt. Nem azért ez még nekem is sok lenne. Hirtelen belegondoltam, hogy mi lenne, ha Albondiel halna meg. Nem! Nem! Nem! Ez nem történhet meg!
Aztán jött a kérdés, hogy mi folyik itt. Gondolom ez onnan jött neki, hogy a késemmet ide-oda rakosgattam. Devire néztem segélykérőn. Nem tudtam elmondjam-e vagy se. Végül úgy döntöttem, hogy nem ártok azzal senkinek, ha elmondom. Legalábbis nagy vonalakban.
- Hát csak annyi volt, hogy kimásztunk a falon túlra. Ott elbohóckodtunk. Na, meg volt egy emberke, aki megijesztett minket. Mi meg... Hogy is mondjam. Leütöttük és visszajöttünk.- néha még én is elgondolkodom azon mennyire letudmo egyszerűsíteni a történeteket. Egyébként ebben nem volt semmi olyan, ami ne történt volna meg. Végülis én leütöttem. Arról meg, hogy mi volt utánna, na arról em kell tudnia. |
Cecil Warren Klein:
Nemsokára Azura is kitipegett a tusolóból, egy egyszerű pizsama-szerűségben. Gondolom az eddigi beszélgetésünket hallotta, ezért már megint kaptam egy kérdést. Most egyenesen bombáznak vele. - Csak volt. - sóhajtottam fel, majd megint a hajamba túrtam. Sokszor csinálom ezt. - Egy bátyám.. Ő tök normális ember volt. Aztán mégis meghalt. - vontam meg a vállam. Ezzel a kérdéssel most jól lehúzták a mai hangulatom. - De nem részletezném, ha lehet. - tettem hozzá, mert semmi kedvem nem volt elbeszélést tartani arról, hogy hogyan öltk meg a bátyámat. Amilyen emberekkel találkoztam már.. Jó hogy nem már arról is kikérdeznek, hogy hogyan forgatták meg a kést az áldozat szívében. Kirázott a hideg. - Váltsunk témát, rendben? - próbáltam terelni a témát valami másra, és közben értetlenül néztem, hogy miért szorongatja ennyire a tőrét Azura. - Most komolyan, valaki avasson be, hogy mi folyik itt, mert felcsigáztatok. Bérgyilkos járkál a kastélyban, vagy mivan? - hát igen, a kiváncsiságom megint előbukott, na meg, ami a szívemen, az a számon. Igazából már majdnem hogy számonkérés tűnhetett ki a hangomból, pedig nem szántam annak. És ideges se voltam, pedig Azura a testvéres kérdésével igencsak betalált. Na mindegy, nyugodjunk le.. Mély levegő, és kifúj.. Phu, kész. Meg. Vagyok. Nyugodva. Felhúztam az egyik szemöldököm. Mindig büszke voltam, hogy ezt megtudom csinálni. - Szóval? - néztem a lányokra kérdőn. Hát igen, most aztán magyarázhatnak nekem, mert nem fogok engedni. Még egy rossz tulajdonság. Sok van belőlük.. |
Mire kijöttem ezek már nagyban beszélgettek. Vagy valami olyasmi. Én áttipegtem a szobán pizsamának szánt szürke, rövidnadrágomban és fekete, spagettipántos elsőmben. Bevallom a kéken kívül nem nagyon szerettem a színeket. Törölközőmet kiterítettem az ágyam szélére és elpakoltam. Közben meghallottam Cecil kérdését. És hirtelen érdekelni kezdett, hogy neki van-e tesója.
- Neked van testvéred?- kérdeztem nagy mosollyal. Közben elfoglaltam magam azzal, hogy elő vette a mma használt fegyverem és elkezdtem tisztogatni. A pengéje anyira nem is volt koszos. Ennek ellenére nagy odafigyeléssel húztam végig hullámos alakján a rongyot. Néha elgondolkozom azon, hogy mi ez a nagy áhitat fegyver pucolás közben. Mondjuk ugyan így tettem volna egy karddal, vagy egy sima késsel is. Végül befejeztem és elraktam a párnám alá. Ki tudja lehet, hogy utánnunk jön a kinti alak. De akkor már nem éli meg a reggelt. |
| Cecil Warren Klein:
Azura válaszára felhúztam a szemöldököm. Biztos én vagyok a hülye, de nem áll a hobbijaim között a "rémítsünk halálra valakit" cselekvés. De nekem aztán nyolc. Közben Devi is visszaszaladt a fürdőbe, és egy hosszú, meggybordó hálóingbe tért vissza. Persze rögtön le is támadott a kérdéseivel.. Q szavaira csk felhúztam a szemöldököm. Hogy mih?! Úristen, milyen Éhezők-viadala szerepjátékba csöppentem? Gondolatmenetem után csak megvontam a vállam. -.Az.attól függ, ki mitől parázik jobban. Igazából nem olyan nagy cucc.. Csak egy plusz szem, a homlokomra. De nem úgy néz ki, mint egy igazi. Inkább mintha fehér festékkel odafestették volna. És látok rajta. Több óráig ottvan. De a hajam általában eltakarja. - Magyaráztam meg neki a jelenséget. A többiek magasságáról történő elbeszéléséből kb qnnyit értettem, hogy vannak még magasabb diákok. Oké.. A következő kérdés-kirohanásán elmosolyodtam, és halkan elnevettem magam. - Kicsit érdekesen fogalmaztad meg. De igazából teljesen kiszámíthatatlanul jön ez az egész. Egy héten kábé két-három napon van ez. A szemnél ugyanez. - Magyaráztam neki. Utáltam, hogy csak úgy spontán feltűnik valamepyik jelenség, teljesen kiszámíthatatlanul.. Azura Devi felé intézett cukkolásán elmosolyodtam. A lány nemsokára eltűnt a fürdőben. Végül a kajálás gondolata eltűnt a fejemből. Devi felé fordultam. - A testvéred is ide jár? - Kérdeztem felhúzva egyik szemöldököm, aztán visszatoltam szemüvegem az orrnyergemre, mert megint lejjebb csúszott. |
- Spotolni nem nagyon szoktam,de van hogy olyat csinálok, ami kapcsolódik hozzá. A művészetet szeretem, de nincs hozzá elég türelmem. Gyűjteni nem szoktam semmi. De hogy valami normális választ is adjak. Az olyan idióta dolgokat szeretem csinálni, amik a frász hozzák az emberekre. Erről Devi tud is egy történetet.- válaszoltam a kérdésekre. Aztán meghallottam Devi válaszait. És az utolsó kérdése még engem is érdekelt, mert ha az előbbi megtörténik még párszor akkor én biztos más hol akarok lenni és nem ott!
- Ha most megbocsájtotok, akkor én elmegyek fürdeni.- felvettem a cuccaim az ágyról, majd még egy mondatra visszafordultam.- És nem. Nem szándékozok kirontani egy szál törölközőben, mint ahogy azt kedves barátnő bemutatta.
Ezzel bementem a fürdőbe és elfoglaltam magam a zuhany megnyitásával. Néhány perc után már vígan zuhanyoztam. |
Mikor megéreztem, hogy voltaképpen talán nem a leghelyesebb dolog alulöltözötten állnom a szoba közepén, fél percre besiettem a fürdőbe, és magamra kaptam meggyszínű hálóingemet. Ami azt illeti, talán kicsit kevésbé lehetett kihívó, mint a törülköző, többek közt azért, mert - lenge szabása ellenére - jóformán leért a földig. Miután így átvedlettem, visszakapcsolódtam a beszélgetésbe. Igen, Moo és Cecil meglehetősen jól elvoltak, bár nem úgy tűnt, hogy a srácot érdekelné az ottlétem. Lehet, hogy rosszul érzékeltem. Dale mindig mondja, hogy nem értek az emberekhez.
Már azt a kijelentést sem hagyhattam szó nélkül, hogy valami ijesztő vár ránk. Szerettem tudni, mivel állok szemben pontosan. - Szóval ijesztő? Mármint ijesztőbb, mint azok az alkimista savak, amelyek félig lemarták a bátyám arcáról a húst? Csak hogy tudjam, mire számítsak.
Nem szerettem volna egy beszélgetés közepébe tolakodni, de erőebb lett a vágy, hogy megnyugtassam Cecilt. - Azt hiszem, Alexander elég magas. Hogy mennyire, az más, de igazából... ki tudja, Faith se alacsony. - Vállat vontam. Igazából imádtam, hogy ez az ember mindenen képes aggódni, még azon is, vajon nem-e túl magas a normához képest. Ráadásul egyfolytában a haját érintette, mintha életének minden másodpercében zavarba jött volna. Aranyos volt. Nem annyira, hogy szeressem, annyira egy négyhónapos cica sem az, de annyira igen, hogy nem díjaztam volna, ha pár perce meg talál halni.
- És azt hiszem, szívesen, bár valljuk be, nem sokat sikerült segítenem... Amúgy bocs az indiszkrét kérdésért, de egészen pontosan mitől függ, hogy elkezdesz-e világítani? Mármint ciklikus, vagy olyasféle mágikus kirohanás, vagy mit tudom én: x páratartalom fölött nekiállsz foszforeszkálni? |
| Cecil Warren Klein:
A következő kérdésére csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, de nem akartam válasz nélkül hagyni. - Hát, ha a festés annak számít.. De csak néha szoktam. Meg régebben kosaraztam. - Hát igen, a magasságomnak köszönhetően jól tudtam kosarazni. Elmosolyodtam a megszólalásán, miszerint jó magasra nőttem. - Hát igen, nem tartozom az alacsonyak közé, az biztos. De azért remélem nem csak én vagyok ilyen langaléta.. - Mosolyogtam, aztán megkaptam az újabb kérdést. - Ami azt illeti, de. Már majdnem egy napja nem ettem. - a bátyám által csak nyúltápnak nevezett saláták híve voltam, de nem voltam vegetariánus. Ettem azért húst is, csak azt nem annyira szerettem. Pár perccel később visszadobtam Azura kérdését. - És te szoktál valamit sportolni? Vagy inkább művészlélek vagy? Esetleg gyűjtesz valamit? - Soroltam a rövid kérdéseket, amit röviden meglehetett volna kérdezni hobbiként. De sokat beszélek. Közben énis felálltam az ágyról. Jesszus, Azura de alacsony! |
- Ahogy gondolod.- vontam vállat, majd eltettem a tőrt.- És van valamilyen hobbid?- kérdeztem. Meg akartam ismerni. Aztán felálltam. És tudatosult bennem, hogy Cecil elég magas. Ami azt illeti, hogy legalább egy fejjel volt magasabb nálam. Igen csak meglepődtem Az ágyról nem tűnt ilyen magasnak.- Te azán jó nagyra nőttél.- modtam és a táskámat lemeltem és a földre raktam.- Nem vagy éhes?- kérdeztem és mosolyogtam. |
| Cecil Warren Klein:
Elmosolyodtam. Lottóznom kéne. Végighallgattam Azurát, és a félbeszakított mondatát se tettem szóvá. Ha van valami, amiről nem kell tudnom, akkor arróp nem kell tudnom. Az egyik srác nevét is megtudtam közben, majd rájövök úgyis később, hogy melyikét. Az ajánlatát csak mosolyogva visszautasítottam. - Köszi, de asszem boldogulok majd anélkül is. És amúgy se lenne kedvem leszúrni senkit sem. - Mosolyogtam, de azt.nem hoztam fel, hogy nekem is van ám fegyverem. Igazából mindig ott bújik az övemnél, teljesen észrevehetetlenül. Szóval, ha mégis verekedéabe torkollik a dolog ,- amit nem nagyon hiszek -, akkor én is megtudom védeni magam. Azt is reméltem, hogy nem én leszek a legmagasabb, mert a 189-90 centimmel nem számítok valami alacsonynak.. És utáltam mindig is a legmagasabbnak lenni. Merengésemből aztán sikerült visszazökkennem a valóságba. Kicsit éhes voltam.. Najó, nem kicsit, de már egy napja nem ettem.. |
- Eltaláltad! Nyugi nem fog meghalni senki, leszámítva azt az a lakoz odakint...- kezdtem bele a mondatba, de abbahagytam, mert rájöttem, hogy neki erről nem feltétlenül kell tudnia.- Szóval ők nem ölnek meg senkit. Nem olyanok. Inkább csak szóban- vagy ami Alexet illeti anélkül- fogják egymást szekálni.- fogalmam sincs ezt mért mondtam. Talán azért, hogy szegény srácot megnyugtassam. Vagy ami még jobb: magamat. Erre elő vette a tőrömet.- De ha megnyugtat itt van ez és, ha neked esnek akkor használd nyugodtan.- nyújtottam felé. |
| Láttam, hogy Azura megnyugodott, és jót mulatott Devin, aki még mindig törülközőben ácsorgott a szobában. A "kérdésemre" nemsokára Azura válaszolt, mire én csak halványan elmosolyodtam. - Asszem ezt egy gyenge igennek.veszem. Hát, csak túlélem majd valahogy. - Mondtam, és.igazából megvoltqm győződve arról, hogy nem az az életcéljuk a többieknek, hogy engem megöljenek. Ha me g mégis, hát.. Akkor fogalmam nincs. Egyenlőre maradjunk a jobbik opciónál, miszerint nem fognak kipurcantani. Azura szavaiból inkább azt vettem ki, hogy egymást fogják. - Kitalálom, fekete mágusok. Jňl gondolom? - Kérdeztem rá ténymegállapításom igazságára. Valószínű nem csak gyógyítókból áll a suli teljes szakasza.. |
Mikor Cecil kijelentette, hogy inkább ijesztő az a dolog, amiről beszélt megnyugodtam. Azok annyira nem érdekelnek. Aztán megkérdezte, hogy mi van a fiúk között. Nem akartam már első nap a frászt hozni rá:
- Nem dehogy. Csak egy kissé passzív a hangulat közötük. Végülis mire számítottunk két sráctól, akik hasonló mágiákat űznek?- mosolyogtam rá megnyugtatón. Devi még mindig a szoba közepén áll egy törölköőben és ez kezdett mulattatni. Gyorsan elraktam kezem ügyéből a tőr, mert még megint használom, aztán figyeltem Cecilt. Kétség kívül ki kell találnom neki egy nevet. Ez a Cecil nem áll a számra. |
| Cecil Warren Klein:
Azura csaknem lecsapott a tőrjével, mikor mondtam, hogy van ennél rosszabb is. Aztán azért észbekapott, és sikeresen eltette a fegyvert. Ennél a pontnál sikerült szólásra nyitnom a számat. - Ohm.. Nyugi. Azt mondtam, hogy inkább ijesztőbb. Az nem fáj egyáltalán. - Nyugtattam le Azurát. - Szerintem majd észrefogjátok venni. - Mondtam lenyugodva, de legbelül kissé még mindig nyugtalan voltam. A hajamba túrtam, de a tincsek újra a szemem elé másztak. - És köszi Devi, bár szerintem egyik légzésfajtát se tudtam volna megcsinálni.. Bár lehet megkéne tanulnom már egyet-kettőt, ha legközelebb nem akarok megfulladni.. - Mosolyodtam el, aztán eszembe ötlött egy gondolat. - Csak azt ne mondjátok, hogy a fiúk között valami "öljük meg egymást" cucc van.. - Sóhajtottam. Az kéne még.. |
Devi pont a végszónál rontott ki a fürdőből egy szál törölközőben. Mi a franc? Elkezdett össze-vissza beszélni. Magyarázta a különböző légzésket. Meghogy mit csináljon szegény srác. Úgy látszott Cecil kezd jobban lenni. Bár én még mindig rémülten ültem az ágyon. És amikor kijelentette, hogy ennél van rosszabb is. Hát kész ott végem volt. Felkapta ölemből a tőrömet és kihúztam a tokból.
- Mi a halál? Ennél rosszabb?!?- hadonásztam ide meg oda vele. A markolat végén a kő berakás meg-meg csillant a fényben. Teljesen kiakadtam. Aztán észbe kaptam. Gyorsan elraktam.
- Jól vagy?- kérdeztem végül már egy kissé lenyugodva. |
Cecil Warren Klein:
Kábé a megfulladástól egy hajszál választott el, mikor Devi kiviharzott a fürdőből. Az pont rohadtul nem érdekelt, hogy mennyire van felöltözve, mikor a kezem és a nyakam úgy égett, hogy legszívesebben ráhívtam volna a tűzoltókat. Devi tanácsára leültem az ágy szélére, majd mikor elkezdte sorolni a légzéseket, csak értetlenül néztem rá, és ha tudtam volna, nevettem volna is. - Mivan..? - leheltem erőtlenül, és közben erősen szorítottam a karomat. A nyakamat fogó szorítás kezdett kissé engedni, de most meg a kezem és a nyakam kezdett el átkozottul égni. Magamban már azt ordítottam, hogy "Valaki oltsa el a tüzet", azt a tüzet, ami nem volt ott, csak lilán égett a bőrömön, és az alatt. Összegörnyedve fújtam ki a tüdőmbe szorult levegőt, mikor a lila izzás kezdett halványodni. - Ez.. Ez normális. Mindig ez van.. - szorítottam össze a szememet, aztán nagyokat pislogtam. Az égés elmúlt, megint kaptam levegőt. - Jól van.. Vége.. - ziháltam, majd megkönnyebülten felsóhajtottam. - Lassan már ott voltam, hogy kihívom a tűzoltókat. Vagyis, inkább, megkérlek rá titeket. - mondtam még mindig hangosan lihegve. - Pfhu, ez most.. Ez most nagyon fájt. Sajnálom, hogy megrémisztettelek titeket.. - lövelltem bocsánatkérő pillantást feléjük. Tényleg a frászt hoztam rájuk, azt hiszem. De akkor mi lesz, ha majd egyszer a szemet is meglátják a homlokon? Áh, ne ugorjunk ennyire előre. Visszatoltam szemüvegemet az orrnyergemre, és rájuk pillantottam. - Van ennél rosszabb is.. Vagyis, ijessztőb, mondjuk úgy. |
Én igazán nem akarom tudni, mit gondoltak rólam azok ketten: Azura meg Cecil, amikor tanúi lettek a következő akciómnak. Ugyanis, amint meghallottam a félhangos, kissé kétségbeesetten hangzó beszédet, kiléptem a zuhany alól, a törölközőmbe csavartam magam - ami természetesen kicsi volt, és nem nagyon szerette volna eltakarni a combom közepét sem - és elfordítottam a zárat. Kisiettem a priccsek közé, és megláttam a szó szoros értelmében világító karú srácot, meg a kissé szívinfarktust kapott Azurát.
- Ez meg mi a szentséges jó...? - Akkor tudatosult bennem, hogy körülbelül majdnem meztelenül állok a szoba közepén, és Cecil talán éppen előttem leheli ki a lelkét, durván öt perc ismeretség után. - Na, jó, tudod, mit, ülj le. Ide, az ágy szélére, és akkor majd... a francba, ez ugye normális? És akkor... csak... vegyél mély levegőt. - Itt valahogy megtaláltam a hangom. - És ne csak a mellkasodba lélegezz, hanem... szóval tudod: hasi légzés, mellkasi légzés, kulcscsonti légzés... Rám hozod a frászt, tudsz róla?! |
Cecil látszólag megijedt a Devihez intézett válaszomra. Ez nem tudom miért, de mulattatott. Bár lehet, hogy ebben az kinti késelése este is nagy szerepet játszott. Nem tudom.
- Értem. Akkor Cecil.- jegyeztem meg a nevét és közben elkezdtem visszapakolni a táskámba. Persze tőrömet raktam el legutoljára. Majd oldalamról is leoldottam a másikat. Persze azt véletlenül sem raktam volna el. Az volt a kedvencem és nem bírtam ki nélküle egy percet sem. Így azt csak az ölembe raktam.
- Dehoogy bonyolítom túl. Sőt ha lehet akkor a legegyszerűbben gondolkodom.- mondtam tettetett sértődött séggel. Boldogan tudatosítottam magamban, hogy örül a közös órának. Aztán a tetkói elkezdtek lilán izzani. Mi a halál? Ezek nem sima tetkók? Kijelentette, hogy jól van, aztán, hogy mégsem. Szegény gyerek úgy nézett ki, mint aki... Nem is tudom. A lényeg, hogy megijedtem. Nem tudtam megmozdulni sem. Csak ültam és rémült pillantásokkal nézegettem Cecilt. Ilyenkor holva Devi, Faith, vagy Albondiel? Kérdeztem magamtól. |
Cecil Warren Klein:
Reménykedjünk, hogy reggel mindenki él és virul majd? Mi az isten? Gyilkos mászkál a kastélyban, vagy mi? Rózsaszín szemeim tágra nyíltak Azura mondata kapcsán. Köszönöm, de egyenlőre nagyon nincs kedvem meghalni. A gondolatmenetemből Azura újbóli megszólalása zökkentett ki, mert szavait felém intézte. - Ohm, nem. Maradjunk csak a Cecilnél. A Warrent nem szeretem. - toltam vissza orrnyergemre szemüvegem, mert időközben megint lejjebb küzdötte magát. Utáltam szemüveges lenni, meg kényelmetlen is volt, de sajnos én nem csak divatból hordtam. Rossz volt a szemem. Emlékszem, régebben mindig azt kérdezgették, hogy miért hordok kontaktlencsét, és szemüveget is. Én meg hiába magyaráztam, hogy nincs kontaktlencsém, nem hitték el. Közben Azura elkezdett pakolászni a táskájában, Devi pedig elindult a fürdőbe. Nem tudom, mit keresek én itt, de szerintem valahol tudatosult az agyam mélyén, hogy a diákok fiú tagjai nem épp a legjobb viszonyt ápolják egymás között. Én meg tudniillik, nem szerettem célpont lenni, és kerültem a konfliktusokat. Az ilyesmi kalandokat nem szerettem. Azurára néztem, aki megint megszólalt. - Túlbonyolítod. - mosolyogtam, bár éreztem, hogy ez valami visszavágás féle lehetett Devi felé. Megint mosolyra húzódott a szám, mikor is bejelentette, hogy lesz együtt óránk. - Hm, ennek örülök. - húztam végig a kezemet az egyik karomon, és erre puff. Jött a lila izzás. Ez fájni fog. - Francba.. - sziszegtem a fogaim között, mert már kezdett is égni a kezem és a nyakam. Fáj, fáj, fáj.. A tetoválások lilán kezdtek el izzani, én pedig tehetetlenül ráztam a kezemet. Mindig ezt csinálom. Nem mintha ettől jobb lenne. A levegőt nehezen vettem, és valszeg a frászt hoztam Azurára. Megszólalni nem nagyon tudtam, csak halkan sikerült valamit kinyögnöm. - Nyugi, jól vagyok.. Tényleg.. - aztán mégjobban fájni kezdett a karom. - Najó, mégsem.. - szisszentettem fel, s közben levegőért kapkodtam. Ezt muszáj volt pont most? Pont ilyenkor? Francba, hogy már első napomon meg kellett tudniuk.. |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
